UDVARIATLANSÁG FELSŐ FOKON

2010 április 30. | Szerző: marymegmondta |

 Találtam egy könyvkötő mestert, miután meguntam kedvenc szótáram teljes szétesést, majd összerakását. Örömmel fedeztem fel az öles betűkkel kiírt táblát: Könyvkötészet.

Takaros házból nyílt az üzlet. Bementem az udvarba, követtem a nyilakkal történő utbaigazítást. Kopogtam, és a szélesre tárt ajtóból hangosan köszöntem: “Jó napot kívánok”. Ugyanis előttem állt – nekem hátat fordítva- egy férfi, aki felém sem fordulva mondta, hogy “jó napot”. Én lelkesen kezdtem mondani odajövetelem okát. Az ember még mindig  felém sem fordulva válaszolta, hogy “mindjárt jön a Tibi, – várjon!”.

Aztán tényleg jött a Tibi. Vele kicseréltük az eszmét a könyvkötésről, de leginkább az én széthullott szótáram “összetereléséről”. Mondta, hogy  két ezer.

Megegyeztünk, eljöttem, és jó két hét múlva visszatértem.

Már gyakorlottan csengettem, bementem, köszöntem és egyáltalán nem is csodálkoztam azon, hogy emberünk most is hátat fordítva nekem, fogadta a köszönésemet. Előadtam magamat, ő hívta a Tibit, aki átadta a kész művet, én kifizettem a 2000,- Ft-ot, – Ő nem adott számlát, és a pénzt eltette.

Milyen érdekes ez a személytelenség, ahogy rá se néznek a megrendelőre, csak elveszik a pénzét számla nélkül!

Írta: Mary