AZ ÜGYNÖK
2008 március 14. | Szerző: marymegmondta
Előre szólt – telefonon -, hogy jönni fog és megnézi a házat. Az asszony várta és közben lázasan takarított. Éppen készen lett, amikor erőteljes kopogást hallott a bejárati ajtó felől. Hirtelen kinyitotta és szembe találta magát egy jól megtermett asszonysággal, aki azt mondta, hogy ő lenne az ügynök.
Bebocsátást nyert, majd körülnézett. Első kérdése azt volt, hogy hol van a wc? Ahogy megtudta, azonnal rohant is fel a lépcsőn – kettesével lépdelve – . Jaj, csak le ne szakadjon alatta, gondolta a ház asszonya. Majd hirtelen rettenetes bűz öntötte el a lakást. Az ügynök sikerrel járt.
Miután végzett a wc-ben, belevetette magát az öblös fotelbe és arról beszélt lelkesen, hogy neki már kétszer volt véres a széklete, amivel már a végbélktükrözés rémséges bugyrait is megjárta, de még nem derült ki a kórság oka. Aztán a hivatalos formaságokat letudva, el is ment.
Kisvártatva megérkezett a ház ura is, és mielőtt asszonya a hypós ronggyal és más fertőtlenítő eszközzel kezelésbe vehette volna a wc-t, ő már bent trónolt.
Miután kijött, megfürdött, átöltözött, felesége elmondta neki a történteket. Ó te jó ég, káromkodott az ember, és minden ruhát levetett magáról, rohant vele a tisztítóba.
Hogy mik vannak!!!
Írta: Mary
SZILI NÓRA a PRO AGE NAGYKÖVET
2008 március 13. | Szerző: marymegmondta
Sziasztok! Újra itt vagyok, hogy megosszam Veletek tegnapi élményemet.
Képzeljétek, találkoztam Szili Nórával , most úgy mondanánk, a TV-s személyiséggel, az igazival, aki valódi volt. Rengeteg hölgy volt rá kiváncsi, ugyanis a Dave pro age programjának keretében beszélt arról, hogy a nő még akkor is nő, ha már elmúlt 40. Ő is elmúlt, pontosabban 42 éppen, van két fia és elvált. Vannak ráncai, – mondta ő – és számomra az volt a meglepő, hogyan csinálja? Hát tudjátok, úgy nézett ki – közelről is – mint egy max. 30 éves, az alakja meg mint egy 20 éves. Megkérdeztem tőle, hogy hiányzik-e a televízió, mivel ő nagyon hiányzik nekünk. Mi – nagyon sokan – őt tartjuk az igazi tv riporternek.
Hogy miért is?
Hát azért, mert Szili nem “silly csaj”,izzig vérig nő, egy intelligens riporter, – és nem mellesleg családanya, stb. A satöbbi ebben az esetben csak pozitiv jelzőket takarna.
Mondtam is neki, hogy én nem értem ezt a férfi sovinizmust. Miért van az, hogy Magyarország legrondább, – szinte már ápolatlannak tűnő – férfi állampolgárai jelennek meg a tv képernyőjén, – tisztelet a kivételnek, de tudnék olyan mondani, aki olyan hangosan szuszog, hogy az már felháborító, nem hall, nem lát – szegény, de ott van.
Miért van az nálunk, hogy egy fickó akárhány éves, már 60 is lehet, még mindig u.n. képernyős, amíg a nő ha már elmúlt 40 nem való a televízióba.
Hát kedves szerkesztő “urak”! Mi, – és ez nem elhanyagolható hányad ám – már nagyon unjuk az un. sztárocskákat, akik ahogy megszólalnak, töményen közvetítik magukból az ostobaságot, a műveletlenséget, és teljesen egyformák. Az alakjuk is, a stílusuk is, – már ha azt, ami átjön a képernyőn lehet stílusnak nevezni.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy a PR bizony nagy úr, mivel a reklámoztató csak a 49 éves korosztályig tartja valódi fogyasztónak a tv előtt bambuló népet. Onnantól kezdve már – szerintük – nem befolyásolhatóak a potenciális fogyasztók. Tehát szinte ki van szolgáltatva bármely médium nekik, a mindenható, fényes tekintetű reklám ügynökségnek. Képzeljétek, vannak műsorok, ahol a képernyőn időnként látható nézők sem lehetnek 40 évesnél idősebbek. Na mit szóltók mindehhez? Ha van véleményetek, kérlek, írjátok meg nekem. Nagyon érdekelne!
Végezetül még annyit: Nóra öröm volt Veled találkozni. Szia! gyere gyakrabban.
P.S. Klassz a könyv, amit írtál. Én is megvettem.
Írta: Mary
ÁGYNAK ESTEM
2008 február 15. | Szerző: marymegmondta
Kórházban:
Eljött a napja, az “egynapos”műtétnek.
Persze egy nap alatt kellett megcsináltatni a rengeteg vizsgálatot is. Természetesen éhgyomorra, ja és millió ember volt mindenütt. Aztán jött a másnap szintén éhgyomorra. (A kávé hiánytól már a fene evett). A szobát megkaptam (6 ágyast). Hat nő, különböző helyekről és más-más korosztály. Előttem 8 műtétet vártam végig. Nem voltam ideges, áááá! Aztán következtem délután én is végre. Szegény műtős a sok túlsulyos ember emelgetésétől szinte rokkantnak nézett ki.
Betolt a műtőbe, ott hagyott. Amint feküdtem azon a keskeny ágy-szerűn meztelenül, letakarva egy zöld lepedővel és fejemen egy zöld sapkával, szembe találtam magamat egy szénfekete bőrszínű, három ajtós szekrény szélességű és kb. 190 cm-es szintén zöldbe öltözött fickóval, aki csak állt szótlanul és nem szólt semmit.
Jó napot kívánok! Hogy van kérdeztem? Jónapot válaszolta ő.
Aztán bejöttek a még ott asszisztáló emberek, élen az én orvosommal.
Megkaptam a gerinc érzéstelenítőt, és néhány perc múlva már egészen mellig semmit nem éreztem. Elkezdődött a műtét, 20 perc múlva befejeződött. Nem volt szabad felkelni egész éjjel, és 3 liter ásványvizet kötelezően meg kellett inni.
Ne mondjam, hogy ebből mi következett, szegény nővér egymás után hordta az ágytálakat, és ez nekem állati ciki volt. Mondtam is neki, hogy hozza ide az összes ágytálat, és majd én reggel mindet kiviszem. Persze ezen ő csak nevetett, mondván: neki ez is a dolga. Nagyon helyes volt mindenki, de egy percet sem tudtam aludni, mivel 4-en koncertszerűen horkoltak és mi a mellettem fekvővel egész éjjel viccet meséltünk, a nővérek kint hallgatták, jókat nevettek. Másnap reggel zárójelentés, átkötés, instrukció az orvostól, gyógyszer kiváltás, és irány haza.
Na ezek után jött csak az “idegbaj”. Ugyanis 10 db injekciót kellett megvenni a patikában, amit magamnak kellett volna beadni. Meg kell mondjam, én még soha senkinek – nem, hogy magamnak – nem adtam be injekciót.
Hazaérvén azonnal felhívtam a háziorvosomat, kértem tőle segítséget, aki jól lehordott, mondván: mit képzelek én, hogy ő majd minden beteghez kimegy injekciózni, meg különben is most éppen itt áll előtte egy beteg meztelenül, még megfázik, majd hívjam később. Miután letettem a telefont, számos ismerőseim között találtam egy nővért, aki vállalta ezt a számomra borzasztónak tűnő feladatot.
Már gyógyulok.
Ui: Legyetek óvatosak, ha tudtok, és szorgalmasan gyakoroljátok az injekciózást – ha merszetek hozzá!
Végezetül még annyit, mintha mi fizetnénk a háziorvost is, és nem azért, hogy kioktasson.
Írta: Mary
REPTÉRi ELLENŐRZÉS
2008 február 10. | Szerző: marymegmondta
Hát ne tudjátok meg mi van a reptereken úgy általában. Gondolok itt az ismétlődő átvizsgálásokra. Velem is megtörténtek ezek a borzasztó “izgalmas” és unalmas dolgok most éppen Londonban. A nyakamban egy nagyon trendi fém kütyüvel próbáltam átmenni a kapun. Őrületes sípolásokkal át is jutottam. Az övet már előzőleg levettem, így aztán egyik kezemmel az éppen leesőben lévő nadrágomat fogtam amikor elém penderült egy hölgy és jött az u.n. pásztázó műszerével, na meg kérte, hogy tartsam fel a kezemet és próbált engem jó erősen áttapogazva megvizsgálni. Amikor a bal lábam következett volna, szóltam neki, hogy csak óvatosan érintse meg, mert nagyon fáj. Nyomban fel is kellett húzni a nadrágom szárát és megmutatni fájdalmam okát. Közben magyaráztam, hogy műteni fogják, alig bírok menni stb.stb. Erre ő – levágva borzalmas akcentusomat – megkérdezte, honnan jövők, majd ékes magyarsággal kimondta kishazánk nevét. Azonnal rákérdeztem, hogy netán ő is magyar? Nem, válaszolta, csak mindent ért magyarul, de nem beszél, ugyanis ő szlovák. Majd még váltottunk néhány mondatot mint nő a nővel – természetesen.
A mellette álló férfi kollégája megszólalt, hogy “milyen kicsi a világ”!
Szerintem, két belevaló csaj mindig megtalálja a megfelelő hangnemet – vagy nem? Jaj, de hol az övem, mindjárt leesik a nadrágom!
Írta: Mary
A SZENDVICS
2008 február 9. | Szerző: marymegmondta
Ültem a repülőn hazafelé jövet, mellettem egy kicsi kínai. Izgett-mozgott, gondosan becsatolta magát, és még akkor sem kapcsolta ki, amikor már régen ki kellett volna. Sőt, amikor csendben elszunyókáltam, felébresztett, hogy kapcsoljam be az övemet.
Aztán folyton kérdezgetett, hogy mennyi idő múlva érünk Budapestre? Képzeljétek, éppen az orrunk előtt volt a monitor, ahol pontosan fel volt tüntetve a célállomás és a távolság is, továbbá a pontos idő.
Aztán amikor ki kellett mennem a mosdóba ő nem állt fel, hanem felhúzta a lábát, és így aztán át kellett kelni rajta. Még jó hogy nem estem rá.
Amikor kihozták a világ legrosszabb szendvicsét, amit – más nem lévén – jóízűen befaltunk a társammal. Ám a kis kínai felállt, előhalászta a táskáját a csomagtartóból és gondosan elrakta a szendvicset.
Gondolni kell az ínségesebb napokra is, – mondta a nagymamám. Milyen igaza volt!
Írta: Mary 
A SZÉK
2008 február 9. | Szerző: marymegmondta
Te jó ég!
Voltatok már a Játékszín c. Színházban? Úgy értem, hogy ültetek már azokban az u.n. székekben? Mert ha még nem, akkor ne is tegyétek. Borzalmassssss! Hát azokba a székekbe nem sok ember tudott beülni. Ugyanis az még hagyján, hogy k…a szorosan egymás mellett vannak, de még egymás előtt is. Ha normál méretű vagy, bizisten nem fér el a lábad, ha viszont túl kicsi, akkor meg az előtted ülő fejétől nem látsz. Megjegyzem, hogy ezt a Charlie nénje c. darabot kár volt erőltetni Balázsovics és Tordi művész uraknak. Szóval úgy gondolom, kellene venniük néhány korrepetáló órát bizonyos Gálvölgyi művész úrtól, amíg nem késő.
Gálvölgyivel már láttam a Madách színházban pár évvel ezelőt. Nahát, az egész színház röhögő görcsöt kapott. Fantasztikus volt. Most csak ennyit akartam mondani.
Szóval éljen a művészet…….de mielőtt leülsz nézzed meg a széket is.
Írta: Mary
A NŐVÉRKE
2008 január 29. | Szerző: marymegmondta
TYŰŰŰŰŰ!!!! GYEREKEK! A FOGORVOSOM MELLETT DOLGOZÓ NŐVÉR NEM SEMMI! AHOGY Ő ELŐADJA MAGÁT!
SZÓVAL: AMINT KIPÓCKOLT SZÁJJAL, SZEMEMET FORGATVA, BELETÖRŐDVE HALLGATTAM, HOGY
“DOKTOR ÚR SZERINTED MILYEN A HAJAM?”
MAJD AZONNAL TŐLEM IS MEGKÉRDEZTE. ÉN HÜMMÖGVE PRÓBÁLTAM ÉRTÉSÉRE ADNI, HOGY JÓ. DE Ő EBBE NEM NYUGODOTT BELE ÉS TOVÁBB MONDTA.
“LEVÁGATTAM A HAJAMAT, DE SZÖRNYŰ LETT, ÚGY NÉZEK KI MINT MÁTYÁS KIRÁLY”.
ÉN KÉZZEL NAVIGÁLTAM, HOGY FORDULJON MÁR MEG, MAJD TOVÁBB HÜMMÖGVE DICSÉRNI PRÓBÁLTAM.
ERRE Ő: “MA REGGEL FELHÍVTAM A FODRÁSZOMAT, ÉS JÓL LETEREMTETTEM.”
“DOKTOR ÚR! SZERINTED HOGY NÉZEK ÉN KI? ESETLEG KIVASALVA MILYEN LEHETNE A HAJAM? VAGY VISELJEK INKÁBB PARÓKÁT? DE MILYEN SZÍNŰT? A TE HAJADAT IS MEG TUDNÁM CSINÁLNI. BEFESTENÉM, KIVASALNÁM, KONTYOT TŰZNÉK. MIT SZÓLNÁL HOZZÁ DOKTOR ÚR?”
A VÁLASZ TÖMÖR ÉS MAGVAS VOLT:
“TEGYÉL FEL EGY PARÓKÁT” – MONDTA A FOGDOKTOR.
KÖZBEN KÉSZ LETTEM, FIZETTEM ÉS GRATULÁLTAM AZ ELŐADÁSHOZ IS.
Majd elfelejtettem, a nővérke a végén megkérdezte tőlem, hogy a szemfestésem tartós-e, vagy lemosható?
Írta: Mary
A KAPUS KESZTYŰJE
2008 január 25. | Szerző: marymegmondta
A 8 éves kapus azt gondolta, hogy “ez a nap is úgy kezdődik mint a többi”. Szóval reggeli lassú felkelés, mosakodás, öltözés, reggelizés, bepakolás az iskolatáskába és futás a suliba.
Amikor eljött az óraközi szünet, vidáman, óriási zsivajjal kitódult a “jobbnál jobb” gyereksereg az udvarra. Ott aztán – ahogy az már lenni szokott kiskamaszéknál – bunyó minden mennyiségben.
A kapus, aki nem más mint Dominic, arra gondolt, hogy a délutáni meccsen hogyan fogja kivédeni az ellenfél fránya góljait. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, belekukkantott a táskába. Ó jaj! Hát bizony a kapus-kesztyű sehol sem volt. Erre ő, mint a szélvész kirohant, kereste mindenütt, még a wc-be is be,- és belenézett. Nem hitt a szemének! Ott volt a kesztyű. Immel-ámmal, de kivette és futott is be az órára. Szerencsére éppen akkor ért be a tanár is az osztályba.
A délutáni meccs előtt undorral bár, de próbálta lemosni a kesztyűt, de már nem sok ideje maradt, mert elkezdődött a meccs. Minden ügyességét összeszedve, csak arra koncentrált, hogy kivédje az ellenfél rugásait, – sikerrel. Dominic csapata győzelemet aratott. Na persze! A kapus, meg az ő kesztyűje…..
Írta: Mary
BELETÖRT A FOGAM
2008 január 19. | Szerző: marymegmondta
Húúúú, a mindenit!
Beletört a fogam a kocsonyába! Ugyanis az este kocsonyát főztem, úgy ahogy a híres családi recept előírja.
Már alig vártam a reggelt, ahogy felocsúdtam, rögvest nekiláttam az evésnek. A második falatnál mintha üveget ropogtatnék érzés kerített hatalmába. Miután befejeztem a reggelit, indulok a fürdőszobába, mielőtt elkezdem szokásos reggeli fogmosásom, belenézek a tükörbe. Te atya-gatya, letört az egyik legjobban látható fogamból egy jókora darab.
Úgy látszik, nekem nem hoz szerencsét a malac, – ebből a szempontból jobb a muszlimoknak, ők ugyanis soha nem esznek disznót – mert évekkel ezelőtt egy malacpörkölt evés alkalmából hirtelen ráharaptam a malac farkára, – letört a fogam. Persze, hogy elől, ahol legjobban látszik. Rohanás a fogorvoshoz, pénztárca nyitás, fizetés,- jó sok. Hát most is ez következik – sajnos. Ez az én szerencsém.
Tanulság: Kora reggel ne harapj a malac farkára, jelen esetben fülére sem.
P.S. A kocsonyám jól sikerült!
Írta: Mary
EGY 8 ÉVESVALENTIN NAPJA
2008 március 14. | Szerző: marymegmondta
Van olyan férfi ismerősöm, aki a Valentin napot csak egy újabb pénzköltési lehetőséggel azonosítja.
Mások, rendesen költenek, vagy valami férfiúi leleménnyel élnek, mint jelen esetben is.
Ádám még csak 8 éves, de erős fejtörést okozott neki ez a bizonyos nap. Mit is kéne csinálni – gondolkodott erősen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve tollat ragadott, meg egy míves szép papírt és rá írta, hogy szeretettel Lolának a Valentín napra.
Nem írta alá, dehogy írta. Nehogy meg tudja a lány kitől jött a levél.
Ezek a férfiak!
Írta: Mary
Oldal ajánlása emailben
X