JANCSIKA TRAGÉDIÁJA ÉS SZERENCSÉJE
2010 december 9. | Szerző: marymegmondta
Hosszú évek óta szeretett volna teherbe esni a fiatal hölgy, de sajnos nem sikerült. Aztán úgy gondolta, elindul az örökbefogadó szülők rögös útján. Telt múlt az idő, és egyszer rámosolygott a szerencse egy három hónapos kicsi fiú személyében. Eljött a pillanat, amikor hazavihette a gyönyörű fiúcskát. Boldogok voltak, Jancsika már másfél éves volt, amikor rettenetes dolog történt, a fiatal örökbefogadó anyukát halálos autóbaleset ért. Ott maradt a kicsi fiú a már nagyon idős nagyszülőkkel, akik nem akarták elhinni, hogy egyetlen lányukat elragadta a halál.
A hatóság minden közvetlen hozzátartozót értesített, köztük Ilonát, az unokatestvért is. Ilona azonnal az idős szülők segítségére sietett. Miközben próbálta őket vigasztalni, bement a gyerekszobába, ahol az igazak édes álmát aludta kicsi ágyában Jancsika. Nézte-nézte, miközben azon gondolkodott, hogy na de mi lesz most az immár másodszorra árván maradt fiucskával? Ha intézetbe viszik, akkor “ki fogja őt vigasztalni ha sír, ha valami baja van, az intézet nem család” mondta Ilona és könnyei végig folytak szép arcán.
Hirtelen jött az elhatározás, mely szerint elviszi Jancsikát az ő saját családjába, három már majdnem felnőtt gyerekei mellé negyediknek. Igen, az elhatározást tett követte és a kis árva Jancsikát Ilona örökbefogadta.
Nagyon szeretik a kis fiút, aki ma már 7 éves. Sajnos most éppen kórházban van, ahová Ilonáék minden nap felváltva látogatják, még éjszakára sem hagyják magára. Nevelik, ápolják éppen úgy mintha saját gyerekük lenne.
Hogy miért írtam le ezt az igaz történetet? Nem csak azért mert a szeretet , így a közelgő szeretet ünnep előtt mindannyiunkat jobban megérint, hanem azért is, mert szerintem a szeretet a legfontosabb, és nem csak karácsonykor! Ugye ti is így gondoljátok?
Írta: Mary
ÜGYFÉLKAPU
2010 december 8. | Szerző: marymegmondta
Sziasztok! Mint mindig, most is megosztom Veletek pozitív tapasztalatomat is, nem csak a gereblyéimet, na meg másokét.
Történt pedig, hogy valami furcsa szerver hiba folytán összekeveredtek az általam írt blogok – szerintem csak a technika ördöge lehetett!
Hát mit ne mondjak, teljesen paff voltam, na nem a bűvös sárkány – lehet, hogy a páromnak erről éppen ellenkező a véleménye. Nos: állandó, és szűnni nem akaró panasz- áradatot zúdítottam az Ügyfélkapu-ra, meg a NLCaffe Szerkesztőségére, és lássatok csodát! Nem ráztak le, nem küldtek el sehová, hanem kijavították a hibát, udvariasak, kedvesek, segítőkészek voltak velem a szegény kis blogozóval.
Nem divat ez nálunk kis hazánkban, és éppen ezért őszintén rácsodálkoztam a jelenségre, rájuk, akik által elindult valami, amitől jobb lesz a közérzetünk, boldogabbá válunk, azt hisszük, hogy fontosak vagyunk nem csak külföldön, hanem itt ebben a mi kis hazánkban Magyarországon is – és talán – nem csak az Ügyfélkapunak, hanem másoknak is. Így legyen! Köszönöm.
Írta: Mary
TILTAKOZÁS !!
2010 november 27. | Szerző: marymegmondta
TISZTELT BLOGOLVASÓK! EZENNEL TÁJÉKOZTATLAK TITEKET, HOGY SZERVER HIBA MIATT A “mariskanéni” ALÁÍRÁS NEM TŐLEM SZÁRMAZIK. !!!!!!!!!!!!!!
Már többször írtam az Ügyfélkapu-nak, és ígéretet kaptam a javításra, amit nagyon várok!
Irta: Mary
PÁKÓ MINT MŰVÉSZ
2010 november 26. | Szerző: marymegmondta
Állítólag Both Zoltán vadállatbefogó Siófokra szervezett volna (saját pénze bánta) egy u.n. jótékonysági koncertet. Aztán a nagyérdemű nem vette a jegyeket, a t.vadállatbefogó legnagyobb csodálkozására.
Both úr nem tudta ezt mire vélni, hogy a jegyekből írd és mondd, csak kettő, azaz kettő db-ot sikerült eladni!
Hm, hm, ez aztán tényleg érthetetlen annak a fényében, hogy ilyen rendkívüli, tehetséges, népszerű, meg még sorolhatnám, de nem teszem! Nem vagyok rasszista, de én sem vettem volna jegyet egy olyan koncertre, ahol Fekete Pákó az u.n. húzónév, és a már eddig bizonyítottan, (számomra csak egyszerűen, felháborító és undorító) förmedvény előadására senki nem volt kíváncsi! NA VÉGRE!!!!!!!!
Ez engem örömmel tölt el, mert úgy látszik, hogy most már még sem lehet az embereknek minden féle mocskot eladni. Éppen elegünk lett a különböző ker.csatornákon újra meg újra szerepeltetett hülyékből!!!!
Ilyen az élet, a közönség – még ha lassan is – de egyre igényesebbé válik. A félre értések elkerülése végett: azzal, hogy jótékonysági koncert – egyetértek, és bizonyára mások is u.így vannak ezzel, de a Pákó! Na ne, kikérem magamnak, ezek szerint mások is VÉGRE !! kikérték és nem vették – a jegyet.
Szegény vadállatbefogó, rendesen rálépett a gereblyére. Őt sajnálom.
Irta: Mary
DÁNIA KECSKEMÉTEN
2010 október 24. | Szerző: marymegmondta
A Bács-Kiskun megyei Kecskeméten található Magyarországon a Dán Intézet. Lehetne ez másutt is, pld Budapesten, de a sors úgy hozta, hogy itt hozták létre a kecskeméti emberek nagy örömére.
Október 22-én kiállítás megnyitóra került sor Magyar Karma cimmel, ahol Pócs Péter, Orosz István és Ducki Krzysztof grafikusművészek által tervezett plakátokkal volt tele a Dán Intézet kiállító terme. A megnyitó előtt kellemes gordonka és hegedű muzsikát hallhatott a nagyérdemű Amy Ryan és Ciara Coleman körzeműködésével.
Heine Sveistrup Jensen dániai magyar tiszteletbeli főkonzul ékes és választékos magyarsággal köszöntötte a megjelenteket. Peder Stougárd, a Dán Plakátmúzeum igazgatója elmondta, hogy először (réges régen )kapott egy db plakátot, aztán egyre többet, míg végül a gyüjteménye egy plakát múzeum méretűvé duzzadt.
Hogy miért is írok most erről? Csak azért, mert a kiállított nagy méretű plakátok életünk részeivé váltak, és most, ahogy így szemtől szemben álltam velük, rájöttem, hogy minden plakát egy-egy mondanivalót hordoz, sokszor kemény jelentéssel, plakát nyelvre lefordítva.
Ha Kecskeméten jártok, vagy direkt, vagy véletlen, látogassatok el a Zimay u.4-ben lévő Dán Intézetbe, ahol mindig találtok látnivalót.
Szerintem olyan ez az intézet a kecskemétieknek, ahol a sűrűn ismétlődő kiállítások alkalmával – egy pici vendéglátással megfűszerezve – még a megnyitók után is szívesen maradnak az emberek beszélgetni egymással , a világ dolgairó, és erről a csodálatos országról, Dániáról.
Az ide ellátogató dán művészek népszerűsítik saját országukat, elfogadják a mi kulturánkat és minket magyarokat. Jártam náluk, és tanultam tőlük emberséget, segítőkészséget, puritánságot, továbbá el,- és befogadását az elesetteknek, a fogyatékkal élőknek.
Ezennel köszönet Varga Veronikának, aki a budapesti Skandináv Ház Alapítványtól színvonalas tolmácsolásával segített a jelen lévő dán vendégeknek a Hungarian Karma c. plakát kiállításon. Tak.
Viszontlátásra a Dán Intézetben!
(Figyelmetekbe ajánlom még a Dánia II. fejezet, avagy “Hull a szilva a fáról” c. írást is.)
Írta: Mary
BOLDOGSÁG
2010 október 14. | Szerző: marymegmondta
Türelmesen vártam a soromra, amikor hirtelen felkaptam a fejem arra a kedves női hangra, aminek hallatán határozottan állítom, hogy megnyugodtam. Kihez tartozik ez a hang, milyen ritka dolog az, ha egy hivatal alkalmazottja türelmesen, megnyugtatóan, közérthetően beszél az emberekkel. Kiváncsivá tett, és akarva akaratlanul is úgy álltam, hogy hozzá kerüljek. A gondolatot siker koronázta, és már ott is voltam.
Néztem az arcot. Boldognak, és kiegyensúlyozottnak tűnt. Rám nézett. Nagy dióbarna szeme nyugalmat sugárzott. Gyönyörű hosszú fekete haja nemes egyszerűséggel keretezte szép arcát. Nem volt már tini, de természetessége áthatotta lényét, pedig a gond pókok fonalai itt-ott már befonták hajkoronáját.
Amíg megkereste a számítógépben a hozzám tartozó problémakört, megkérdeztem őt, hogy vannak-e gyermekei, stb.stb. Ő válaszolt. Elmondta, hogy gyermekeit egyedül nevelte és neveli most is. Itt rám nézett és határtalan boldogsággal sugárzó arccal mondta, szinte súgta, hogy két fia van, velük nagyon boldog. Az egyik fiú hamarosan kitanulja a szakács mesterséget, és a másik pedig most negyedik éve tanul az orvosi egyetemen, szinte jeles. Tegnap vizsgázott. Elsőként került reggel a rigorózus professzorhoz, aki – miután meghallgatta őt – azt mondta, hogy “tudja, magáért fiam érdemes volt felkelnem!”
Elmondta, hogy mind a két fia csodálatos, szófogadó, szorgalmas és jól tanulnak.
Ő pedig csak dolgozik, és dolgozik, miközben esténként és hét végeken boldogan várja haza az orvosnak készülő nagy fiát is. Készíti a “gyerekek” kedvenc ételeit. Beosztással él, egyedül küzd a nagybetűs élettel, de fiai boldoggá teszik őt. Hogy mi a titka? Nem tudom?
Az biztos, hogy ez a történet elgondolkodtató, hiszen manapság a sok követelőző, elkényeztetett, kábítószerfogyasztó, szülőt “nyúzó” fiatal példát vehet erről a csodálatos asszonyról.
Kedves Asszonyom! Sok boldogságot, és további erőt kívánok a fiaihoz, és majd egyszer az Ön életét is tovább szépítő unokákhoz.
Írta: Mary
A KÜLFÖLDI
2010 október 8. | Szerző: marymegmondta
Kicsi Zak éppen négy éves lett és eljött az idő, hogy másik csoportba lépjen, már mint az óvodában. Nagy izgalommal vártuk, milyen lesz a csoport, lesznek-e ott barátai stb, stb. A régi óvónéni elbúcsúzott tőlük. Ők még nem értették teljesen, hogy ez mit is jelent és a búcsúztatón önfeledten táncoltak, forogtak, nevetgéltek, fogták a régi óvónéni kezét, mosolyogva néztek fel rá. Szóval élték a maguk négy éves természetes életét.
Vége lett a nyárnak, Zak is elindult az oviba, beállt a sorba, fogta táskáját, szorította kicsi kezével és lassan elindult a sor befelé, az új csoportba.
Eljött az ebédelés ideje. Zak előre kijelentette, hogy Ő köszöni, de nem kér húsit.
Rendben, mondták a konyhás nénik, akkor te vegetáriánus vagy.
Kicsi Zak csodálkozással vegyes felháborodással a hangjában kijelentette, hogy Ő nem külföldi, mert nem vegetáriánus. Majd otthon megkérdezte, hogy hol van az a vegetárián, melyik országban?
Írta: Mary
DÉS LÁSZLÓ A TEHETSÉGES, SOMLÓ TAMÁS, AKI MÉG A SZÖVEGET SEM TUDTA, KÖZTÜK MEG UDVAROS DOROTTYA
2010 augusztus 31. | Szerző: marymegmondta
Sziasztok! Hogy telt a nyár? Milyen élménnyel gazdagodtatok? Nekem fantasztikus élményben volt részem, amikor meghívást kaptam az Udvaros Dorottya fellépésére, ahol (a futottak még kategória részeként) meghirdették Dés Lászlót és Somló Tamást is.
Hát mit mondjak? Nincs annyi pozitív jelző, amit leírhatnék Dés László produkciójára! De tényleg. Szerintem, ha nem Magyarországra születik, világsztár lehetne! Amit Ő alakított, ahogyan játszot, csak felsőfokon lehet róla beszélni!
Aztán jött a címszereplő Udvaros, akit ugyan megtanítottak énekelni, de a hideg nyomába sem léphet Désnek, nem feledvén, hogy kitűnő szinésznő!
Na de el ne feledkezzünk Somló Tamásról! Háááááát! Ő aztán rendesen leszerepelt! Nem tudta a szöveget, és még a sugógépet sem volt képes elolvasni, ugyanis nem volt rajta a szemüvege! Képzeljétek, amint Somló mint egy öreg jampec játszotta az eszét a színpadon. Hát kár volt neki.
Kedves Dés László! Köszönöm az élményt! Nagyon élveztem! Ja és Somló, ne röhögtesse ki magát.
Írta: Mary
SZALAGTALAN FÁNK
2010 augusztus 21. | Szerző: marymegmondta
Nem tudom, észrevettétek-e már, hogy bármely nagyobb rendezvényen jelentős számban vannak olyan személyek, akik megpróbálják símán átvágni a gyanútlan vendéget.
Történt pedig a minap, hogy a kecskeméti Bor utcában az egyik bódé előtt nagy táblán SZALAGOS FÁNK felíratot láttam.
Nosza! Ugrottam azonnal, hogy vásároljak a friss szalagosból. Sajnos, csalódnom kellett , mert az áhitott igazi magyaros nagymamám emlékét idéző süti helyett egy lapos, szalag nélküli, szinte teljesen összeégett borzalom fogadott a helyszínen.
Meg is jegyeztem az ott tüsténkedő hölgynek, hogy ez gyalázat, mert még csak nem is hasonlít arra amit hirdet.! Azt válaszolta, hogy most tanulja. Én is tanultam ebből!
Még annyit, hogy más nemzet őrzi, óvja, féltőn vigyázza gasztronómiai értékeit, de itt? Miért engedik, hogy hülyére vegyenek bennünket? Miért nem kérik meg az idős nagyikat, akik szívesen, szeretetből sütnek főznek, miközben magyar hírünket öregbítik és tovább adják – szerintem értékes – tudományukat???Miért??
Írta: Mary
KIS KARÁCSONY NAGY KARÁCSONY meg a mi PIRI NÉNÉNK
2010 december 24. | Szerző: marymegmondta
Kisült-e már a kalácsom? És a tiétek hogy áll?
Jön itt egy történet a sok közül. Az úgy volt, hogy gyermekkorom kiterjedt rokonságát várva egy hatalmas disznót vágott Apukám. Volt ott minden; disznósajt, tepertő, finom kenőmájas, meg so-sok vastag szalámi. Meg ott volt nálunk – mint mindig amikor nagy dolgok történtek a házban – egy Piri néni nevű segítség. Ő egyébként egyedül élt fiával a kancsal Pistivel, és takarításból tengette egyszerű életüket. Szóval már végeztek a disznóval, este volt és Piri néni lehajolva mosta a hosszú folyosót, amit a Dédi csak úgy hívott, hogy gang. Piri néni a disznó levágásától a feldolgozásáig szemmel látható változáson ment át. Tudniillik nagyon sovány asszony volt, tán éppen csak hálni járt belé a lélek, és – szerintem – lapos volt mint egy deszka. Estére kelvén viszont kikerekedett, mit ne mondjak kibögyösödött. Aztán amikor Édesanyám behívta a szobába, hogy kifizesse az egész napi fáradozását, hirtelen megmozdult Piri nénénk melle. Erre Anyám azt mondta, hogy ha nem haragszik kinyitná a mellényét? Te jó ég! Piri néni elsápadt és hirtelen mozdulattal kitett az asztalra 10 nagy vastag kolbászt.Miután Anyám megszám olta a betöltött vastag kolbászokat, és úgy találta, hogy azok mennyisége jócskán megcsappant Pirikénk bevallotta, hogy azt is Ő lopta el, és időnként kivitte az udvarra, mivel a fia biciklivel már várta a kerítés másik oldalán és szépen hazavitte azokat. Többet nem hívtuk segíteni Piri nénit.
Úgy gondolom, már mindent megvettem, vagy még sem?? Kész a töltött káposzta, a hurka, kolbász, most vágom darabokra a libát – remélem, hogy jó lesz?
Készül a mákos és szilvás hókifli, beigli helyett.
Mennyi kérdés, mennyi válasz, mennyi várakozás, mennyi feleslegesen elköltött pénz! Csak egy a lényeg, a szeretet, és BOLDOG KARÁCSONYT NEKTEK ÉS SZERETTEITEKNEK.
Mary
Oldal ajánlása emailben
X