HOGY FEKTESSÜNK KI, BE, LE, FEL, MEG,EL,ÁT, RÁ, IDE,ODA, SZÉT, ÖSSZE, VISSZA ,HA TÚL SOK A DOHÁNYUNK??
2010 június 27. | Szerző: marymegmondta
Húúúú, az összes fellelhető igekötőt leírtam, de még mindig nem tudom, mi a leghelyesebb befektetés, (vagy mi?) ha meg szeretnék szabadulni a 400 négyszögöl területet elfoglaló vaddohánytól??
Kész vagyok tőle! Eddig a legcélravezetőbb módszernek az tűnt, ha nekiesek, nekihajolok, – na nem ám, hogy nekifekszem -és két kézzel, teljes erővel belekapaszkodva hopp, kitépem.
Igy cselekedtem. Hatalmas kupacba összehordtam, körbejártam, megszidtam és belerúgtam. Majd mind aki jól végezte dolgát, hazamentem.
Na, lássatok csodát, egy hét múlva gyanútlanul és jóhiszeműen kilátogattam a vaddohánymentes telekre, és a fenébe! Ahogy közelítettem, már messziről zöldellett a teljes terület az újra kinőtt vaddohánytól.
Kiirthatatlan! Már túl vagyunk a tárcsázáson is, de semmi nem használ neki. Délután újra nekiesek és kitépem.
Ha van ötletetek ezen kívül, kérlek, hogy osszátok meg velem. Hálás köszönet előre is.
Írta: Mary
FŐORVOSASSZONY “SUHOGÓSBAN”
2010 június 8. | Szerző: marymegmondta
Helló! Sziasztok! Nem tudom, ti találkoztatok-e, vagy láttatok-e már u.n. suhogós melegítőt. Na én minden héten 1x látok egyet, amit egy amúgy férfi kinézetű nő visel. Szerintem mindig u.azt, alatta egy olyan pólót, amit a férjem az autó mosásnál szokott használni.
Szóval jár a torna csoportunkba egy – onnan tudom, hogy nő , mert az edzőnk főorvos asszonynak szokta szólítani. Nos, ma + 34 fok volt, keményen nyomtuk a tornát, és a délutáni nap odatűzött az edző teremre. Elővettem egy sima papír legyezőt és amikor éppen két fordulás között jutott egy pillanat időm, jól meglegyeztem magamat. Mit ne mondjak, nagyon jól esett. Mint amikor a sivatagi vándor vízhez jut!
Ezt észrevette az említett személy, és jól leteremtett, hogy miért csinálom ezt? Bla-bla-bla. Miután rákérdeztem, hogy érti ezt? Azt mondta, hogy hosszu, de tul.képpen csak beszívom a sok port…
Az edzés végeztével odamentem hozzá, bemutatkoztam, és megkérdeztem tőle, hogy NEKED MI A KERESZTNEVED hogy szólítsalak? Hogy-hogy mi? Kérdezett vissza ő? Majd ránézett a mellette álló társunkra, és tőle kérdezte, hogy szerinte őt hogy is hívják? A megkérdezett megszeppenve azt válaszolta, hogy ..XY..főorvos asszony. Egyébként pedig megmonta a keresztnevét is a mellette álló. Lehet, hogy az említett főorv. nem emlékszik a saját nevére? Hm!
Azt hozzá kell tennem, hogy az ominózus főnéni talpig suhogósban – gondosan bezippzározva sokszor semmit nem csinál, csak nézi a társaságot. Minek jön el? Hiszen oda nem azért megyünk, hogy a tanult szakmánk, diplománk alapján próbáljunk érvényt szerezni létünknek, hanem azért, hogy keményen tornázzunk. Egyébként olyan szívesen adnék a ruhatáramból, egy menő csajos ruhát ennek a boldogtalan főorvos néninek, elküldeném fodrászhoz + egy kis smink. Vagy csak legalább mosná meg a haját! De komolyan, minden rossz szándék nélkül, szeretném őt boldognak látni. Szerintem, – ha ez még nevetséges is – minden nő boldogságra született.
Egyébként egy picit elgondolkodtam, vajh’ mit össze utálatoskodhat ez az ápolatlan főorvos(nő!?) a neki kiszolgáltatott szegány betegeivel?
Nekem a Száll a kakukk fészkére c. történet “főnénijét” jutatta eszembe.
Folyt. Utolsó napon a csoport néhány tagja saját eszű,- és kezűleg készített valami finomat és behozta. Csekélységem egy nagyon jól sikerült, óriási méretű gyümölcs tortát, belül főzőtt isteni vaniliakrémmel.
Hát lássatok csodát: főnéni odaküldte hozzám azt a csoport-társunkat, akitől megkérdezte a saját főorvosi nevét, és a hű vazallus mindenki kajájából tett a tányérra, amit aztán nagy áhitattal átnyujtott főnéninek.
Milyen megnyugvás, hogy ízlett a tortám, – ugyan ő még egy szem savanyúcukrot sem hozott eddig senkinek.
Írta: Mary
IZLÉSTELENSÉG
2010 június 2. | Szerző: marymegmondta
Tudtam, hogy nem bírja sokáig ez a “párosház”, vagyis házaspár sem. Név szerint Máté Kriszta és Bárdos András. Amikor bejöttek a Fábry-művekbe ez már tudható volt, hogy valami “eget rengető” közlés következik.
Büszkén mesélte Kriszta, hogy nézte ki magának az akkor még nős és két gyerekes Bárdost, akire barátnője hívta fel a figyelmét. Ja, de nem tetszett a fiú, mert a zakójának ujja fel volt hajtva – az akkori divat szerint – .
Azt persze nem tartotta égőnek, hogy egy két gyerekes családapára vetette ki a hálóját sikerrel!
Aztán arról is büszkén mesélt, hogy Bárdossal kötött házasságát követően a második gyermekük tul.képpen a szerkesztői szobában fogant.Hm!
Te jó ég! Milyen ronda ez a Máté Kriszta. Egy anti-nő. Milyen lehetett Bárdos első felesége? Bocs’ csak a májam…
Aztán olvasom a Nők Lapjában, hogy Kriszta már attól is idegrohamot kap, ha csak egy már megfőzött krumpli főzeléket meg szeretne melegíteni szegény Bárdos.
Hogy mi van? Ja, hát Máté egyáltalán nem főz, de semmit, mivel Anyukájától hozzák a mama által előre lefőzött kajákat.
Kérdés, hogyan eszik meg? Gázálarcban, hogy semmi ételszag ne legyen?.
Szerintem sok millióan hördülnek fel egyszerre, hogy ha mindenki azt várná, a sült galamb repüljön a szánkba – szagtalanul persze – akkor várhatnánk arra napestig.
Ja, és Bárdos azt nyilatkozta, hogy szerelmes Mátéba. Mi lenne, ha asszonykája még főzni is tudna? Lehet, hogy kiszeretne belőle.
Röhej, hogy egyesek milyen történetekkel próbálnak újra visszakerülni a média világába.
Jut eszembe: én nem csak megmelegítem, de előzőleg saját eszű és kezűleg meg is főzöm, sőt utána jóízűen el is fogyasztom családommal együtt a kaját.
Apám! Milyen pompás illat terjeng az egész házban. Mindenkinek megjön az étvágya..
Írta: Mary
MANCIKA, A KERESKEDŐ
2010 május 22. | Szerző: marymegmondta
Mosolyogva, csilingelő hanggal kérdezi, “miben tudok segíteni”? Azonnal kontaktust teremt az üzletbe belépő vevővel. Rögtön úgy érzed, hogy na végre! valaki tényleg kíváncsi arra, mit akarok.
Állítom nektek, hogy még ha eszetekbe sem volt vásárolni, akkor is levesz lábáról ez a fülig érő mosoly, és a senkihez nem hasonlító kedves hang.
Már egy éve nagyon szorítunk Neki. Vele együtt számoljuk, hogy mennyi még? Hány kezelés van még hátra ahhoz, hogy legyőzze a rákot?
Ha megkérdezed, hogy van? Mosolyogva feleli, hogy jól, hogy lennék, hiszen látod, élek, dolgozom.
Nekem, és a többi ismerősének, vevőjének is tetszett a barna parókájában is. Kissé sápadt, csinos arcát szép keretbe foglalta.
Tegnap bementem az üzletébe. Majdnem hanyatt estem. Képzeljétek, nem volt rajta a barna haj, hanem a saját haja beszárítva és büszkén mutatta új frizuráját, miközben kérdezte, “miben segíthetek”?
Hiába vannak ám körülötte a kis fiatal csajok, kirakott hassal, vastagon kifestve, a legtöbb vevője mégis Neki van. Hogy csinálja?
Ha valaki kereskedőnek született, azt munkája végzésében semmi nem állíthatja meg.
Kérlek, szorítsatok Neki, már nem soká vége az embert próbáló kemoterápiás kezeléseknek. Én tudom, hogy győrzni fog Ő, a mi Mancikánk..
Írta: Mary
PROFIZMUS
2010 május 17. | Szerző: marymegmondta
Pénteken este 7-kor kezdődött az Irish Dance Experience előadása. Négy fiú és 9 lány ropta fantasztikus előadás-módban, fergeteges, csodálatos, gyönyörű és még sorolhatnám a legpozitívabb jelzőket, de nem érnék fel az általuk nyújtott teljesítmény leírásához.
Telt házzal 4 órahosszáig, 15 perces szünettel, 4 tagú zenekarral, élő zenével. Jól esett látni, hogy a befizetett 4.500,- Ft-os jegyárért mindent beleadtak.
Meg kell mondjam, hogy a sok gagyitól elfáradt közönség bizony-bizony első meglepetésében szinte nem is tudott mit kezdeni a rájuk zúdult hatalmas élvezettel.
Amikor a magyar táncok zeneszám elindult szerintem állva kellett volna tapsolni, de visszafogottan hallgattak, pedig tudták, hogy ez miért van.
Mindenkit biztatok, hogy ha olvassátok elragadtatott mondataimat, és módotok van rá, vegyetek jegyet.
Jó szórakozást!
Írta: Mary
ÉS NÁLUNK ?????
2010 május 16. | Szerző: marymegmondta
Volt szerencsém elámulni. Na nem elbambulni ám!
Szóval pár héttel ezelőtt ellátogattam az USA egyik kicsinyke szigetére, ahol megnéztem egy még éppen üzemelő és egy másik még nem üzemelő kórházat.
A régi is fel volt szerelve amúgy rendesen mindennel, na de az ugyan azon területen épült új aztán tényleg, mint a mesében.
Az új épületben már csak a számítógépek működtetését kellett létrehozni. Láttam ott több műtőt, betegszobákat szuper teleszkópos ágyakkal, + vendég-ágyakkal. Ugyanis pld. amikor megszületik a baba, bemegy a családfő is vagy más hozzátartozó, aki ott lehet az anyukával.
A már nem újszülött gyerekek szobájához tartozott egy külön játszó-szoba is. Minden ultra-modern, szuper felszereltségű volt.
Azt mondták, hogy ez a kórház 50 millió dollárba került és – most kapaszkodjatok meg! a 25.000 lakosú sziget számára építették adományokból!
Ja, és amikor a hálapénzről faggattam őket, 2x is el kellett ismételnem a kérdést, ugyanis az USA-ban ez ismeretlen. Az orvosok tisztességes fizetést kapnak, amiből jól megélnek. Az persze előfordul, hogy a magán rendelőjükön kívül a kórházban is találkoznak a betegeikkel.
Elgondolkodtam azon, hogy nálunk – szegény kicsi magyaroknál – vajon felépült volna csak egy fél kórház is, a megmaradt összegből, ugyanis a többit – jó magyar szokás szerint – ellopták volna, és az építést végzőket soha sem fizették volna ki.
Hogy hol van itt a “gereblye”? Szerintem a mi mentalitásunkban leledzik, amire mindig sikerül rálépnünk, és jól fejbevág minket! Mikor látjuk már be, hogy ez a mentalitás sehová nem vezet!
Írta: Mary
A NYUGDIJAS + A COMPUTER
2010 május 14. | Szerző: marymegmondta
Erzsébet régóta várt a pillanatra, amikor végre nyugdíjba mehet. Egyik nap boldogan újságolta, nyugdíjas lett, de rengeteg terv van a tarsolyában, mindet szeretné megvalósítani, hiszen most már lesz rá ideje bőven.
Elsősorban angolul tanulna. Aztán rájött, hogy igazából szép az elhatározás, de csak akkor lehet megtanulni, ha elkezdi, az még kevés, hogy csak beszél róla, tehát az elhatározást nem követte a tett. Mit volt mit tenni, dobta a témát.
Aztán boldogan újságolta, hogy több helyre is hívják, kérlelik, hogy dolgozzon tovább, hasznosítsa a megszerzett tapasztalatokat, amiért még fizetnének is neki.
Jaj, de szembe jött Erzsébettel egy igen komoly probléma, nevezetesen, hogy kezelni kellett volna a számítógépet is, mert bizony már vége a régi szép időknek, amikor minden vezetőnek külön titkárnő dukált. Nyilván Erzsébetünk sem kapcsolt be 40 év alatt soha egyetlen számítógépet sem. (Sajnos!)
A frissen nyugdijazott Erzsébet lesújtóan és felháborodva közölte, hogy mit képzelnek őróla, még hogy számítógép! Ő aztán meg van győződve róla, hogy semmivel sem tud kevesebbet azoknál, akik munkaeszközként kezelik azt a fránya masinát! Erzsébet minden megnyilatkozása arról árulkodik, hogy a világ összes bölcseinek köve nála van. Hát Ő tudja!Vagy még sem?
Nem vagyunk egyformák, – mondaná öreganyám! Ismerek olyan nyugdijast is, aki önállóan internetezik, tesz-vesz, utazik a világban, és nem gondolja, hogy csak ő a mindent tudók legjobbika.
Szerintem soha nem késő újat megtanulni, mert a kor az nem érdem, csak állapot!
Írta: Mary
BALFÉK AVAGY A DOKTOR GEREBLYÉJE
2010 május 9. | Szerző: marymegmondta
Egyik barátnőm, mint boldog terhes kismama, kiválasztotta szülész-nőgyógyász orvosát. Na persze, előtte – ahogy azt mostanság kell – érdeklődött bennfenntesektől, hogy hát mennyi lenne az annyi?
Sokfélét mondta, a legkevesebb is közelítette a 100.000,- Ft-ot. Na a férj, elkezdett szorgalmasan gyüjtögetni.
Eljött a várva-várt szülés ideje. Apukás volt ám az esemény. A kisbaba csodás, egészséges, aranyos. Mindenki elégedett volt.
Aztán miután hazament az anyuka a babával, a boldog apuka keresett egy borítékot, vett beletett 200.000,- Ft-ot, + becsomagoltatott egy üveg igazán jóféle minőségi pezsőt és irány a kórház. A doktor úr fogadta. Apuka átadta a pezsgőt + a borítékot. A doktor iszonyú haragra gerjedt, mondván, hogy “maga nem tudja, hogy az én tarifám 80.000,- Ft”.
Erre az apuka kibontotta a borítékot kiszámolta az orvosnak a 80.000 ezer forintot, és eltette a maradék 120.000,- Ft-ot.
Na mit szóltók? Jó mi? Igy jár az aki rálép a gereblyére, pedig én mindig próbálok figyelmeztetni mindenkit.
Írta: Mary
MI A FENE!!!
2010 május 4. | Szerző: marymegmondta
A “bölcs” ember!
Nem furcsa, hogy Meggyesi Péter volt miniszterelnök, aki az első 100 napos programjával teljesen “padlóra tette” Magyarország költségvetését, és annyira nem tudott beszélni, hogy szinte a beszédhibások táborát gazdagította, – most! sorra járja az összes médiumot, és “megmondja a tutit”?!!
Érdekes, amikor Ő volt a miniszterelnök, miért nem tudta, hogy mit kell tennie? Miért nem parancsolt megálljt a pazarlásnak? Miért nem lobbizott saját népéért? Most is jólétben él, és a rendszerváltás előtt is az MSZMP egyik legmeghatározóbb alakja volt.
Hogy van bátorsága kritikát mondani, amikor helyzetben volt, miért nem tett az országért? Ha Ő valóban közgazdász, miért nem mondta a 100 napos program előtt, hogy nincs miből osztogatni? Miért csak most tudja? Hogy van ez? Nem szégyenlik magukat ezek a mostani régi – új megmondó emberek!
Írta: Mary
VÉR
2010 augusztus 11. | Szerző: marymegmondta
Ha nincsenek szabályok, abból csak káosz és esetleg tragédia következik. Rettenetes felkavaró “élményben” volt részem. A város főterén sűrű össze-visszaságban száguldoznak a biciklesek. Na persze, hogy sisak nélkül!
Mindenki megy szédületes sebességgel jobbról balra, balról jobbra, keresztül és kasul, körbe-körbe, meg ki , hogy tud. Miközben mindez nagyon sok kis gyerek között történik. Aztán már a szájkosár nélküli kutyákról nem is beszélek. Még jó ha egy póráz is tartozik a kutyához, amit a gazda a kezében tart!
Amint odaértem, már körbeálltak az emberek egy szinte magatehetetlen kövön fekvő nőt, aki erősen vérzett a fejénél, és mellette ült egy másik fiatalabb nő, akinek szintén véres volt a feje, és felrepedt a szeme. Egyiken sem volt sisak.
Valaki a tömegből mentőt hívott, kb. 15 perc múlva odaértek, és a szemmel láthatólag váll és kar törött nőt- miután bekötözték a fejét-, elvezették a mentőhöz, ami kb. 100 méterre állt meg a baleset helyszínétől, pedig oda is jöhetett volna a mentő autó, de nem jött. Szegény nő alig bírt menni.
Bezzeg a rendőrautó bejött a helyszínre. Amikor udvariasan megkérdeztem a rendőr urat, hogy ugye eltakarítja valaki a nő fejéből kiömlött tetemes mennyiségű vért, akkor az volt a válasza, hogy “én biztos nem takarítom el, de valaki más majd igen” válaszolta pökhendien. Erre én azt mondtam, hogy sem Önnek, sem pedig nekem nem történne semmi bajunk ha feltakarítanánk, mivel szegény nőnek sokkal nagyobb a baja!
A tömeg szétszéledt…
Hát igen, ezt eredményezi az a tény, ha nem követelik meg a bukósisak viselését.
Remélem, hogy szegény nő jól van?!…
Írta: Mary
Oldal ajánlása emailben
X