“KEDVES” KISVÁLLALKOZÓ
2010 május 1. | Szerző: marymegmondta
EBÉDELNI MENTEM, AZONNAL JÖVÖK, 11-KOR JÖVÖK, 10-KOR JÖVÖK – ugye, ti is olvastatok már hasonló táblákat boltok ajtajára kirgasztva? Mert én többször az alábbi vállalkozónál.
Ha szerencséd van, akkor ott találod Őt a kisvállalkozót, akinél elvileg bőrből készült cipőfűzőt vehetsz. Mondom, ha szerencséd van, de nekem sokáig nem volt.
Aztán egyszer, véletlenül, amikor csak úgy arra jártam, láttam, hogy (na, ne! de!) nyitva volt az ajtaja. Nosza, már is futottam, beléptem, szintúgy hangosan köszöntem, mint az előző történetemnél is. ( El ne felejtsem, ők szinte szomszédok!)
Senki nem válaszolt, a pici üzlet üresen tátongott előttem a sokféle kütyüvel. Újra köszöntem, de most már még hangosabban, amikor hirtelen a hátam mögött termett egy fickó és morózusan kérdezte, hogy mit keresek.?
Gyorsan kifaggattam, hogy esetleg nem ő lenne a tulaj.? Rövid igenlő válasza meggyőzött, hogy de. Ja, persze nem jött be az üzletbe, csak úgy félig a járdán állt, mellette az autója, melyet már idegesen babrált.
Félénken érdeklődtem a bőr cipőfűző felől.
Erre ő: “Ott van a sarokban, nem látja?” Mondom nem, de melyik sarokban?”
“Na má nehogy bemenjek?” válaszolta.
“Gyüjjék csak be nyugodtan” – mondtam én.
Aztán agyam hirtelen történt megvilágosodása folytán – megtaláltam a cipőfüzőt.
“Itt van, megveszem” – kiáltottam, és hát mit volt mit tenni, be kellett jönni az ajtónyílásból, – félig a járdáról.
Kifizettem, és miközben a pénzt számoltam mintha valaki valamit mormogott volna. Tudtam, hogy csak ketten vagyunk az üzletben, és mivel én nem szóltam magamhoz, csak a fickó szólhatott hozzám.
“No, akkor jól hallottam, hogy maga nem kér mást? “
“Hozzám szólt?” kérdeztem, és megnyugtattam, hogy mást nem kérek.
Bizony mondom nektek, szép a kisvállalkozói élet.
Írta: Mary
UDVARIATLANSÁG FELSŐ FOKON
2010 április 30. | Szerző: marymegmondta
Találtam egy könyvkötő mestert, miután meguntam kedvenc szótáram teljes szétesést, majd összerakását. Örömmel fedeztem fel az öles betűkkel kiírt táblát: Könyvkötészet.
Takaros házból nyílt az üzlet. Bementem az udvarba, követtem a nyilakkal történő utbaigazítást. Kopogtam, és a szélesre tárt ajtóból hangosan köszöntem: “Jó napot kívánok”. Ugyanis előttem állt – nekem hátat fordítva- egy férfi, aki felém sem fordulva mondta, hogy “jó napot”. Én lelkesen kezdtem mondani odajövetelem okát. Az ember még mindig felém sem fordulva válaszolta, hogy “mindjárt jön a Tibi, – várjon!”.
Aztán tényleg jött a Tibi. Vele kicseréltük az eszmét a könyvkötésről, de leginkább az én széthullott szótáram “összetereléséről”. Mondta, hogy két ezer.
Megegyeztünk, eljöttem, és jó két hét múlva visszatértem.
Már gyakorlottan csengettem, bementem, köszöntem és egyáltalán nem is csodálkoztam azon, hogy emberünk most is hátat fordítva nekem, fogadta a köszönésemet. Előadtam magamat, ő hívta a Tibit, aki átadta a kész művet, én kifizettem a 2000,- Ft-ot, – Ő nem adott számlát, és a pénzt eltette.
Milyen érdekes ez a személytelenség, ahogy rá se néznek a megrendelőre, csak elveszik a pénzét számla nélkül!
Írta: Mary
PFÚÚÚÚÚJ !!!!!
2010 április 28. | Szerző: marymegmondta
Nagyon jól hangzik, hogy náluk az árak a földön járnak, de mi van akkor, amikor egyáltalán nem, sőt! a minőség egyenesen FELHÁBORÍTÓ!
Ma meló után kifutottunk apjukommal, hogy na aztán most majd én kedvemre válogatok a földön járó árak között.
Az eszem azt mondta, ne tedd, de a szépséges reklám újság jól fotózott virslije egyre csak csábított.
Hát mit mondjak “bevásároltam”, ugyanis az előre csomagolt fél kg-os kiszerelésű frankfurti virsliként titulált valamiből próbára vettem egy csomaggal. Bár ne tettem volna.
Hát hol is vannak azok a híres nevezetes minőség ellenőrök. Szerintem ha ebből ettek volna nem derültek volna jókedvre.
Virslit kibontás után meg akartam főzni, ahogy vízbe tettem, azonnal szinte szétrobbant, és egy teljesen gusztustalan valamivé vált.
A hirdetés szerint 1 kg 799,- , ami a valóságban fél kg-os kiszerelést értve ez alatt 459,- Ft. Na ekkor ez most hogy is van. Ugyanis ez pontosan 918,- Ft-ra jön ki. Igy aztán tisztán megmarad a cégnek-nak 119,- Ft . Jó mi?
NE VEGYETEK EBBŐL A VIRSLIBŐL, AMIKOR SZÉTROBBANT BORZALMASAN NÉZETT KI. A Tolle trappista sajt viszont nagyon finom, és a Carte D’or vaniliás jégkrém isteni. A hypot nem kóstoltam, és a sárgadinnye + a paradicsom paprika még várat magára.
Írta: Mary
MEGLÁTJUK
2010 április 28. | Szerző: marymegmondta
Sajnos a vulkáni hamu miatt külföldön rekedtem, így aztán nem volt alkalmam szavazni. Semmi kétségem nem volt arról, hogy ki lesz a győztes.
Most már úgy néz ki, hogy bárki is lehetett volna, csak a jelenlegi ne legyen.
Emlékszem a vizitdíj szavazásra, amikor – ugyan tudtuk az eszünkkel, hogy szükség lenne a 300 Ft-okra, de már annyira elegük volt az embereknek, hogy ellene szavaztak.
Most mindenki a csodát várja, de Orbán Viktor nem csodatévő , és más sem lenne az! Sajnos egy, vagy másfél év múlva is éppen ilyen elégedetlenek lesznek az emberek, Sőt!!
Aztán mi következik akkor, kitől várják az újabb csodát? Már nem lehet visszamutogatni az eltelt 8 évre, mert akkor az eltelt 20-ra kellene igazából.
Már nem elég a rövidtávú elszámoltatás, mert az elmúlt 20 évre visszamenőleg kellene elszámoltatni, és kivizsgálni. Olajügyeket, országos beruházásokat, magas beosztású emberek hatalmas összegű végkielégítéseit stb.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már csak kivizsgálunk és kivizsgálunk és kivizsgálunk. Apropó, aztán ki fog majd dolgozni? Lesz-e majd munka? Meddig folytatódik az erőszak, az ízléstelenségbe fajult u.n. szórakoztató média nézhetetlen és hallgathatatlan, és olvashatatlan, értéket egyáltalán nem közvetítő ámokfutása? Na persze, tudom, hogy ez világjelenség, de mi itt élünk ebben a kis hazában.
Ne várjuk a csodát, próbáljunk mi magunk, csodálatosakká válni. Hajrá Magyarország! Sok sikert az igényességnek, és kevesebb erőszakot! A legújabb kormánynak pedig azt kívánom, hogy ne feledkezzen el arról, miért van ott. Ne feledkezzen meg rólunk emberekről, és innentől kezdve ne csak egymással foglalkozzon, – tegye a dolgát mindannyiunk boldogulására. Sok sikert!
Írta: Mary
Miert maaaas???
2010 április 20. | Szerző: marymegmondta
Nem tudom, hogyan csinaljak, de az teny, hogy eszvesztoen kulonbozoek a szokasok itt az USA-ban, mint nalunk!
Sokan gondolhatjak, hogy ez csak termeszetes, na de nem, ez nem termeszetes. Miert is lenne az? Ott is emberek vannak. Hat persze, de azert az rettentoen meglepett engem, hogy az ujsagok, mindent megirnak. Meg merik kritizalni Obama urat.
Mi tortenne nalunk, ha lennenek olyan bator ujsagiroink nekunk magyaroknak is, akik irnanak az eppen regnalo hatalomrol, es az emberek altal hibanak tartott dolgokrol? Ez ugy gondolom, soha nem tortenhetne meg.!?
De miert is? Aztan itt az u.n. egyik tabor nem taplal elvakult gyuloletet a masik iranyaba. (Elni es elni hagyni)
Ha bemegyek egy teljesen kozepszeru uzletbe, azonnal nekem szegezik a kerdest, hogy vagyok? Persze tudom en, hogy ez csak latszolagos erdeklodes, de meg is, meglepo. Itt sem gazdag mindenki, oriasi az orszag adossaga, de meg is boldogabbnak latszanak.
Na hat ez a mi magyar bajunk. Gyulolkodunk, kritizalunk, pesszimistak vagyunk stb.
Majd ha ez megvaltozik, akkor szoljatok nekem, mert az fogja hozni Magyarorszag felemelkedeset.
Puszi mindenkinek innen Amerikabol.
Egyebkent hogy vagytok?
Írta: Mary
MEGHALT POPPER PETER
2010 április 18. | Szerző: marymegmondta
Sajnos, a hir igaz. Szamomra ugyan csak felig, de azert megis. Popper Peter eltavozott az elok sorabol.
Szerintem oriasi veszteseg azoknak, akik ismertek, akiket kozel engedett magahoz, es azok is sokat vesztettek, akiknek nem volt szerencsejuk, hogy talalkozhassanak Vele. Nekem tiz evvel ezelott megadatott, hogy beszelhettem hozza, es O valaszolt. Mit valaszolt! Dolt belole a mondanivalo. Minden alkalmat megragadtam, hogy – ha valamely tv csatorna szerepeltette – megnezzem, es ittam a szavait. Komolyan> ebben az emberben annyi bolcsesseg, szeretet, es megbocsajtas volt, hogy Ot tobbszor kellett volna gyogyszerkent adni az embereknek. O volt az az ember, aki egyaltalan nem sugarzott indulatokat, ugy ertem rosszakat.
Emlekszem, amikor arrol beszelt, hogy hazafele jovet egy csavargo ki akarta rabolni. O, miutan felmerte a helyzetet, onkent atadta neki a penzt, aztan, maskor is adott neki. Nagyon jol felismerte a problemakat, azok megoldasait. Az O istene nyugtassa bekeben. Nagyon jo ember volt. Kar, hogy elment.
Írta: Mary
FONTOS-E A NYELV?
2010 április 2. | Szerző: marymegmondta
Miközben készítem a baracklekváros linzer karikákat, hallgatom az m2-n folytatott beszélgetést a nyelvről?
Egy nagyon okos ember (férfi) beszél a nyelvről. Mindenféle oldalról, szempontból közelítvén a lényeget. Hogy például mennyire fontos a kommunikáció szempontjából, – kitérnek természetesen az idegen nyelvekre is. Persze, sok esetben mást jelent egy idegen nyelven megtanult szó annak, akinek az adott idegen nyelv történetesen az anyanyelve.
Meglepve hallgatom, hogy egyikük sem tér ki arra, hogy mennyire fontos a szókincs. És itt most a saját anyanyelvünkre gondolok. Párhuzamot vonnak a pénz, a gazdagság és a jó kommunikációs készség között.
Nem értek egyet ezzel. Ugyanis! Nem az a fontos, hogy mennyire vagyunk gazdagok – persze más vonatkozásokban nagyon fontos -, hanem az, hogy mennyi szót tudunk használni az un. közbeszédben, kommunikációnkban.
Szerintem, ha valaki nem forgolódik u.n.irodalmi nyelvet beszélő emberek között akár családi indíttatás okán is, akkor bizony csak és kizárólag attól függ a választékos beszéd, hogy mennyi (hány km?) könyvet olvasott el. Nem feltétlenül, sőt egyáltalán nem az internet használattól függ a szókincs. Sőt! Olvasok itt az indexben olyan u.n. újságíró nő által megfogalmazott mondatot, melynek legfőbb mondanivalója “hogy aszongya” pöcs.
Szerintem nem illik ebbe a kontextusba. Közönséges és ronda, pláne egy nőtől.
Tehát nincs összefüggés a gazdagság és a választékos beszéd között, de az olvasottság és a választékos kifejezés mód között bizony, hogy van! Nem minden a pénz! Szerelmet, barátságot, intelligenciát nem tudsz rajta vásárolni.
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDEN SZEGÉNY, GAZDAG, MAGYAR ÉS NEM MAGYAR EMBERNEK, – ANNAK IS AKI OLVAS, ÉS ANNAK IS AKI – MÉG – NEM!
Írta: Mary
RENDSZERVÁLTÁS, AMI BIRKASÁGBA FULLADT!
2010 március 31. | Szerző: marymegmondta
Évekkel ezelőtt Dániában jártam munkalátogatáson. Nosza! Belevetettem magam az érdeklődésbe és – mivel nem volt tilos – kérdeztem.
Első megdöbbenés akkor érte őket és engem is, amikor rájöttem, hogy számukra értelmezhetetlen az a magyar “jól bevált” gyakorlat, hogy nálunk csak akkor kap diplomát az egyetemet vagy főiskolát végzett fiatal ha előtte nyelvvizsgát tesz valamely idegen nyelvből.
Náluk ugyanis a kutya nem törődik azzal, hogy van-e papír avagy nincs, mivel az idegen nyelven íródott (angol nyelvre értették) tananyagok és jegyzetek tömkelegét senki nem fordítja le. Ebből tanulnak, aztán a többi már jön magától. Mindenki beszél idegen nyelvet.
Másik meglepetésem, hogy ez a hozzánk hasonlóan kicsi ország teljesen a saját lábán áll. Családok alapítottak szövetkezeteket, amelyeket felszerelték fantasztikus modern berendezésekkel és saját tejtermékeiket exportálják a világba.
Egyetemi diplomával nem átallottak bemenni a családi házuk mellett lévő istálóba, ott dolgoztak, foglalkoztak profi módon! a szarvasmarhákkal és megélhetést biztosítottak saját maguk számára. Nem nyavalyogtak, nem panaszkodtak, nem szégyellték a munkát!. Természetesen maguk mögött tudhatták kormányukat, amely támogatta őket.
A szövetkezésről jut eszembe. Amikor akkori munkahelyemen egy hangzó médiumban beszámoltam dániai élményeimről, megemlítvén az ott látott szövetkezeteket is, ecsetelvén annak jó oldalát , szinte lehurrogtak, hogy na nehogy már visszaállítsuk a tsz-eket!
Ugye milyen jó lenne most ha mi is ott tartanánk már mint a dánok, és egyre másra exportálnánk a kitűnő magyar termékeket?
Természetesen értettem én, hogy miért féltek nálunk az újra-szövetkezéstől.
Még élénken él az emlékezetemben, amikor kicsi gyerek koromban nagyapámat zaklatták az agitátorok hétről hétre, hónapról hónapra, hogy lépjen be a teremelőszövetkezetbe. Szörnyű volt, családom összes felnőtt tagja teljesen kiborult idegileg. Hallani lehetett olyan esetekről is, amikor ténylegesen agyonvertek embereket, és veréssel, kínzással kényszerítették őket aláírásra. Hogy ez mit is jelentett? Pusztán csak annyit, hogy mindenükről lemondtak, földjeikről és bevitték a “közösbe”. Tehát nem maradt semmijük és sokan ebbe belehaltak, beleőrültek.
Rosszul emlékszem én, hogy a rendszerváltáskor ezeket az embereket nem kárpótolta senki, vagy valami nagyon furcsa módon? És most is azért kapnak komoly anyagi támogatást a gazdálkodók, hogy ne termeljenek, hanem vágják ki a csodálatos gyümölcsösöket, szőlőket. Pedig milyen ízletes, finom, zamatos gyümölcsök, zöldségek teremnek itt a Kárpát medencében, nálunk Magyarországon.
Miért nem áll az élére valaki ezek közül az okos politikusok közül, és miért nem állunk a saját lábunkra kormány támogatással? Miért? Lenne itt sok-sok munkahely? Ti hogy látjátok ezt? Ha van véleményetek, ne kíméljetek, írjátok meg!
Írta: Mary
BOLHÁJUK SEM VOLT !!!
2010 március 31. | Szerző: marymegmondta
Ahogy egyre közeleg a húsvét ünnepe és nézem, olvasom, hallgatom a híradásokat sok minden összekavarodik bennem, aztán érthetetlen zavarodottságom egyre több realitást hoz a felszínre.
Amikor Kovácsék falujukból – munkahely nem lévén – Kecskemétre költöztek. A szomszéd Laci cége teherautójával vállalta a fuvart. Felpakolták a szegényes holmikat, melyek számukra kedvesek és értékesek voltak. Feltették a Fidi kutyát is. Aztán elindultak Kecskemét felé. Kovács úr dalra fakadt, aztán már az egész család is. Marika néni és a két kamasz lány is együtt dalolt és közben folyt a könnyük, – elhagyták szeretett otthonukat a jobb megélhetés reményében.. A szomszédoktól sírva búcsúzkodtak, de mindenki tudta, hogy menni kell, nincs mese. Munka kell. Kovács bácsi szűcsmester lévén, sajnos nem folytathatta szeretett szakmáját, mivel akkoriban tilos volt a frissen levágott birka vagy bárány bőrét “kikészíteni”, vagyis feldolgozni. Azt bizony a törvény büntette, börtön járt érte.
Aztán a Kecskeméti Konzervgyárban betanított munkásként dolgozott a házaspár. Nem volt könnyű, de megtanulták és három műszakban boldogan dolgozott egymás mellett Pali bácsi és Marika néni, a kamaszok meg iskolába jártak, tanultak dolgoztak, férjhez mentek, felnőtté váltak.
Sokan boldogultak ilyen módon. Házat építettek, kölcsönt vettek fel a banktól, majd törlesztették, hiszen kiszámíthatónak vélték a jövőt. Kovácsék már meghaltak, gyerekeik korosztálya viszont megérte, megélte és éli – ahogy tudja – a rendszerváltást? De milyen rendszert váltottak ők és mi így együtt azokkal a hasonló korosztályú magyarokkal, akiknek velük, velünk együtt nem, hogy vagyonuk, de még bolhájuk sem volt abban az időben.
Aztán milyen furcsa, hogy most néhányuk hirtelenjében nagyon gazdaggá lett. Mások, – a nagy többség – szintén hirtelen elszegényedett, de oly mértékben, hogy mindenét elveszítve, házát elárverezték, ők viszont családostul semmi nélkül kikerült az utcára!
Itt most álljunk meg egy pillanatra, vegyünk egy mély levegőt és próbáljunk eltűnődni azon, hogyan történhetett ez meg mivelünk itt Magyarországon? Hogy ez bugyuta kérdés? Lehet, vállalom, hogy bugyuta vagyok, de nem megy ki a fejemből az, hogy az igazi nagy sikkasztók (olaj ügyek!) semmilyen balhét nem vittek el, senki nem került börtönbe, sőt, még a vizsgálatok is kudarcba fulladtak, és most már tisztára mosott pénzükkel ők adnak tanácsokat. Ők már soha nem lesznek szegények! Magyarország nem Nagy Britania, hogy a nagy,- és dédszülőktől óriási vagyonokat örököltek az emberek. Itt ilyen nem történhetett, mivel minden a jó magyar állam kezében volt. Ez a jó időben jó helyen tényleg jól hangzik, de hogyan jutottak emberek óriási vagyonokhoz? Ugye milyen érdekes?
Sajnálom azokat az embereket, akik házukat saját kezükkel felépítve, iszonyatos lemondás árán, és most földönfutókká válnak, váltak. Kinek a hibájából? Azonnal meg is válaszolom ezt a költői kérdést. Emlékeztek: még tavaly előtt év végén is szinte rátukmálták a bankok – mondhatnám, kivétel nélkül – a kölcsönöket az emberekre. Hogy miért ugrottak be? Miért nem akadályozták meg azok, akik tehették volna?
Nem tudom elképzelni azoknak a családoknak a húsvétját, akik a bankok kilakoltatásai miatt az utcán lesznek kénytelenek tölteni a húsvéti ünnepüket. Sőt! Ezek után már minden húsvétot és minden napot.
Miért van az, hogy diplomás vezetőink nagyobb része nem a választókat szolgálta, és dolgozott is értük, hanem csak saját maga hasznát kereste!
Hogy senki nem gondolt a ránk szakadó válságra? Tényleg? Most választások lesznek, hirtelen nagyon fontossá váltunk minden párt számára. Nem győzzük kidobálni a levélszekrényekből a különböző propaganda anyagokat! Az un. “elit” levizsgázott és könnyűnek találtatott.
Ki hiszi el, hogy április után is fontosak leszünk?.
Boldog Húsvétot Mindenkinek! Vigyázzunk magunkra és egymásra.
Írta: Mary
ELLEN THE DEGENERATE ÉS FÁBRY
2010 május 1. | Szerző: marymegmondta
Mint ahogy mindannyian tapasztaljuk, nagyon sok u.n. tv műsor szinte hű “koppintása” egy-egy Amerikában már hosszú évek óta játszott műsoroknak.
Nincs ez másképp a Fábry Sándorral készített beszélgetős műsornál sem. Tudniillik, Kovács úr, a műsor producere éppen az USA-ban folytatatta tanulmányait, majd hazatérvén próbálta itthon is megvalósítani ugyanazt amit ott látott.
Nagyon sok beszélgetős műsor van Amerika minden tv-csatornáján. Valamiben mindegyik más. Tapasztalataim szerint csak annyiban különböznek ezek a műsorok, hogy a műsorvezetők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy legalább érdeklődést mutatnak a riportalany iránt, és nem elsősorban saját magukat akarják szerepeltetni, ráeröltetni a közönségre.
Amelyik beszélgetős egy órás műsor legjobban tetszett, annak a vezetője egy Ellen nevű nő volt, aki magát degeneráltnak hívja. Hát tőle lehidaltam. Ugyanis Ő teljesen őszinte érdeklődéssel figyelt a riportalanyaira. Nem ő akart beszélni és röhögni saját jópofaságain. Nem! Hagyta beszélni a vendégét. Ránézett, és miközben a vendég beszélt, Ellen a műsorvezető nem aludt, nem használt obszcén szavakat az éppen regnáló politikusokra, – ellentétben Fábryval.
Degenerate magyarul elfajzottat jelent. Nos, Ellen bátran felvállalta ezt az elnevezést, bármikor kinevette saját magát, de nem másokat! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy fel merte vállalni másságát is. – Ja persze, ott az USA-ban- gondolják sokan, és milyen igazuk van.
Tehát mindent mepróbáltak itthon leutánozni, csak a műsorvezetőt nem sikerült kiválasztani.
Szegény Fábry egyre kevésbé tud figyelni vendégeire, majd leesik a székről, miközben az elalvás kerülgeti.
Hogy meglepődnénk egyszer, ha egy igazán színvonalas műsor-koppintást sikerülne egyszer Magyarországon megvalósítani. Amig csak ez az egy működik saját ötlettelenül, addig mi szegények azt gondoljuk, hogy ettől már nem is létezik jobb, pedig létezik. Jó lenne egyszer itthon is megtapasztalni az igazi színvonalat. Szerintem az sem kerülne többe!
Írta: Mary
Oldal ajánlása emailben
X