AUTÓVÁSÁRLÁS

2008 május 31. | Szerző: marymegmondta |

 

Hosszú idő után újra találkoztam keresztapámmal. Közös ismerősünk hívott meg bennünket és mindketten nagyon megörültünk egymásnak. A “mi újság, hogy vagytok” kérdést követően azonnal belevágott a közepébe és csak úgy dőlt belőle az ízes magyar szó, hogy képzeljem el már majd nem sikerült egy új autót vennie, de hát..a fene enné meg, ezer oka volt annak, hogy még sem. Csak egyet mondjál, – biztattam én.

Szóval az úgy volt, hogy” felhívott az egyik volt iskolatársam, szinte már cimborám, oszt aszongya, hogy nyitottam egy autószalont édes egy komám, gyere, nézzed meg jól, van ott Neked való masina is – mondta ő.

 Tyűűű a hétszázát – mondom az asszonynak, gyere Te is, – mivel több szem többet lát alapon jobban tudunk majd választani. Végre! Felvirradt a mi napunk is asszony! Nem köll itt a nagy cifraság, csak úgy otthoniasan papucsba, mög én dorcó cipőbe, osztán beültünk a régi jó járgányba,  uccu neki vesd el magad, gázt adtam, majd gyorsan eltűztűnk életöm párjával.”

Milyen autód van jelenleg – kérdeztem én?

“Hát milyen vóna, csak a jó öreg Lada. Tudunk mi avval mönni, vótunk má’ Bugacon is, semmi probléma nem adódott. Hát, ahogy elindulunk, osztán jó iramba haladnánk, mögállít két rendőr, akik vátig bizonygatják, hogy túlléptem a mögengedött sebesség határt. Nem szégyöllik magukat, kiabál ki az asszony, nem látják, milyen autó ez, éppen most akarjuk kicserélni. Ne minket büntessönek, hanem azt a sok sötét üvegű autót. No azt mög köll mondjam, hogy az asszony jó fölhergelte a két rendőrt, mög is büntettek minket alaposan. Ögye fene, csittítottam az asszonyt, most kaptunk möghívást, vöszünk egy újat, ne törődj semmivel. Erre mán ott is vótunk a cimbora autószalonja előtt. Siettünk be gyorsan, becsuktam a Lada ajtaját, kinyílt a másik oldalon, becsuktam a másik oldalát, fölnyílt a teteje. No látod asszony, ezért köll az új járgány. Beléptünk a szalonba, gyütt is a cimbora, mondta, hogy nyugalom, mingyá szól a kollégájának, majd ő el is tűnt, ott állt előttünk egy ismeretlen jó embör, akit akkó láttunk először, leültetött bennünket, kérdözte, hogy milyen kávét szeretnénk inni, miféle cukorral, csíkossal, kockással, süvegcukorral, vagy a fene tudja….

Hozták a kávét a szép lányok, rövid ruhába, kivágott fölsőbe, majd kiesött a szömem. Aztán fölállítottak, hogy próbáljam mög az új autót, hopp! – má ültem is bele, nyomkodtam, csavartam belül, amit csak értem, de még időbe figyelmeztettek, hogy nem úgy van az, nem löhet kimönni evve az autóval az utcára, csak itten benn nézzük, osztán itt vannak a papírok, amin e se tudtunk igazodni. Mög is kérdöztem az ismeretlen embört, hogy osztán mennyit kóstál ez a járgány? 2 millió 900 az ára – mondta ő, mög ennyi és ennyi a törlesztő részlete. Micsodaaaaaa, kiálltottam mögrémülve, hát 100.000,- Ft-é nem tudna mutatni egyet? A válasz egy nagyon hangos NEM volt.

Visszaültünk a Ladába, hazahajtottunk az asszonnyal, osztán otthon ketten kiszámoltuk, hogy má mé vóna az jó nekünk, ha évekig törlesztenénk havonta közel 30 ezer Ft-ot, amikó itt van ez a jó kis Lada.

Nem igaz?

 Írta: Mary