A VENDÉG

2008 június 1. | Szerző: marymegmondta |

 

 

Még időben odaértünk a meghívónk által kijelölt vendéglátó helyre, és izgalommal vártuk a vendéget, aki nagyon messziről jön, már 30 éve nem járt Magyarországon, és a tiszteletére műsort is adtak a vendéglátók. Volt ott zenekar, evi-ivi, meg minden. Az emberek ünneplőben. A férfiak egy része sikerrel préselte be magát sötét esküvői öltönyébe, nem különben az asszonyok is, na nem a menyasszonyi ruhájukba, hanem valamibe, ami jótékonyan eltakarta a rajtuk lévő tetemes “úszógumit”.

Telt az idő, nem jött a Vendég. Aztán a sokaság egyik férfi tagja autóba pattant és elment érte, hátha eltévedt, hiszen már régen járt hajdani szülővárosában. Alig ment el az illető, – egymást elkerülvén – megérkezett a várvavárt. De nem jött ám be, nem ám, hanem kint maradt az előtérben, és ott idegeneknek mesélte “hőstetteit”, a bent várakozók meg csendben szétszéledtek, ki-ki hazament, vagy más szórakozóhelyre.

Kedves Vendég! Isten hozta Magyarországon!

Írta: Mary