A ZÁRKÓZOTT amikor KINYÍLIK, avagy az alkohol megtette hatását!

2008 november 9. | Szerző: marymegmondta |

 

A hölgy szereti a természetet, de vajh’ a természet, szereti-e őt?

A középkorú hölgy mindig egyedül érkezik a csoportba, rendkívül zárkózottnak tűnik. Soha senkivel nem beszélget, csak megy a többiekkel és ő egészen más mint a csoport.

Bronzbarnára szoláriumozott arcával szinte kifejezéstelenül gyalogol a libasorba verődött társaságban. Sűrűn megáll, és akkor idegesen babrálva a táskájában előveszi a várvavárt cigarettát, rágyújt és lesült arca felderül, majd amikor elszívta, eldobja és újra a semmibe réved. Körülötte kis csoportokba verődve beszélgetnek az emberek bármiről, de leginkább a csodálatos természetről, annak megóvásáról és a jól összeszokott társaság boldogan múlatja idejét.

A bronzbarna cigis nem szól senkihez, az ő mondandója csak a hőn óhajtott cigijéhez szól.

Vagy mégsem? Történt pedig, hogy a csoport egyik férfitagja éppen mellette állt meg. Hát lássatok csodát! A szótlan bamba hölgyike hirtelenjében vált nővé, és mosolyogva pillogott a férfira, izgett-mozgott, tekintete érdeklődve figyelte a felbukkant hímneműt.

 A túra végén egy falusi kiskocsma belsejében – ahol már akkora volt a füst, hogy még vágni is nehéz lett volna – gurgulázó nevetését hallatta ő, a kis szótlan és a csocsó asztal mellett még a mindig elmaradhatatlan  éltet adó cigarettáról is megfeledkezvén sörözött, csak úgy lazán  üvegből  a kocsmában  bentlévőkkel, és testbeszédének minden üzenetét egyszerre küldte az egyedülálló férfiúnak, sőt, még a hangját is hallatta.

Így próbálnak párt találni bizonyos hölgyek, akik kedvelik a természetet. Vagy még sem?

Írta: Mary