HAL SZILVESZTERKOR

2009 január 8. | Szerző: |

 


BUÉK és hal mindenkinek!


Szóval az igazság az, hogy karácsonykor elmaradt a hal. (Őszintén szólva, nem is hiányzott, mert sok minden más kedvenc családi étekkel kárpótoltam a familiát.


Így történt, hogy az év utolsó napján elfutottam kora reggel a halashoz, kiválasztottunk közösen egy gyönyörű tükörpontyot. Naná, hogy élőt, és nem felszeleteltet. A szeletelés  az én dolgom és a halászlé főzés is – mint mindig.


Na de addig!!!!!


Sikerült hazavinnem a halat épségben. Ja, egyszer – amint az éppen utamba eső gyógyszertárban vártam a soromra, az én szépséges mesebeli halam majdnem kiugrott a kosárból, és a mellettem álló idős néni már-már lábon kihordott egy infarktust ijedtében.


Aztán ballagtam tovább hazafelé.  Ahogy beértem a fürdőszobába, már engedtem is a kádba jó sok friss vizet, és beledobtam a halamat, ja azt majd elfelejtettem, hogy vettem még két kicsi halacskát is. Amint szerencsétlen halak megérezték a friss vizet, azonnal heves ficánkolásba, szinte már kergetőzésbe kezdtek. Komolyan mondom, jó volt nézni őket.


Éppen felébredt Zak a kicsi szőke fiúcska, egy édes két és fél éves szőke hullámos hajú és nagy csodálkozó fekete szemű csöppség,  aki azonnal észrevette a család legújabb jövevényeit, a halakat.


 Innentől ő már csak ezzel foglalkozott szilveszter korareggelén, és nem volt hajlandó egy tapodtat sem mozdulni a fürdőkád mellől. Csak egyfolytában kiabált, hogy , cápa, cápa, és bánt! Persze azért annyira nem félt, hogy az egyik fakanalammal bele ne kanalazzon a halak közé. Úgy rendesen, ahogy azt kell. Fröcskölt mindenfelé, mintha árvíz, vagy záporeső lett volna a fürdőszobában.


Az előzőleg gondosan kitakarított fürdőszobát beterítette a halaknak örömet és éltet adó hideg víz és Zak gyöngyöző kacagása.


Aztán amikor ebéd után a kis szöszi  dodo -ba, vagyis lefeküdni ment, akkor óvatosan megtisztítottam a halakat, és este valami csuda finom halászlé lett belőlük.  A két kicsi halból meg a nagy fejéből, farkából, és a  halászlé kockából hagymával, kalocsai paprikával megfőtt a halászlé, amit átszűrtem és paszíroztam egy nagy teaszűrőn, és a lébe belerakva a szép nagy szeleteket a hal törzséből, azt megrotyogtatva kicsit csípősen, aztán hadd szóljon, jól megettük.


Zak – miután felébredt és alvás utáni állapotban  kócosan, sűrűn megfordult a fürdőszobában – kérdezte este, hogy hol van a hal?


Elúszott a tengerbe – válaszoltuk kórusban.  


 Írta: Mary

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!