CSAK NÉZTÜNK MINT A MOZIBAN – KI A FEJÜNKBŐL….

2009 február 23. | Szerző: marymegmondta |

 Ismeritek azt az érzést, amikor végre eljő a nap az a nap, amikor színházba készülsz?

Szóval eljött a vasárnap este 7-kor kezdődő előadásnak a napja. Cím: Holdvilág és utasa. Várakozással gondoltam rá. Ünnepi díszbe öltöztettem magamat. Nem csak úgy himmi-hummi farmernadrágosba, hanem ahogy azt kell. A férjem is próbált “felkészülni”. Elmentünk. Sok ismerős, meg minden. Aztán elkezdődött. De minek?

Az nem kifejezés, hogy furcsa, vagy valami hasonló jelző, hanem egyszerűen nézhetetlen, élvezhetetlen, érthetetlen..  Szegény Szerb Antal foroghat a sirjában, ugyanis az általam nagyon kedvelt iró művéből készült ez a zagyvalék.  Na, nem szaporítom a negatív jelzők sorát, de az első felvonás szünetében szépen kikértük a kabátunkat és hazamentünk.(Meg kell jegyezzem, hogy a fél nézőtér követte a példánkat).

Otthon betettünk egy zacskós pattogatott kukoricát a mikroba, egymás mellé ültünk és kerestünk a számtalan tv csatorna között egy nézhető filmet, aztán mint a moziban….

Az előző héten láttuk Eszenyi Enikővel A gyönyörben nincs középút c. kommersznek éppen nem mondható darabot, ahol Enikőn kívül még egy zongorista volt a színpadon.

Tehát csak ketten voltak, ám lenyűgöző előadásban volt része a nagyérdeműnek, melyet vastapssal honorált.

A Holdvilág és utasa c. akármi népes szereplőgárdával rendelkezett és mily csekély eredménnyel?

Ja, azt még majd elfelejtettem megemlíteni, hogy az előadás kezdete előtt egy kellemes bariton (igazgató) kérte a nézők adójának 1 %-át. Miért is?

P.S. Ugye mennyire nem lényeges, hogy hányan játszanak a világot jelentő deszkákon?. A tehetség egyedül is lenyűgözi a nézőket!

Írta: Mary