IDŐPONT

2009 december 2. | Szerző: marymegmondta |

 Éppen egy szemüveg bolt előtt mentem el, ahol öles betűkkel hirdették szolgáltatásaikat. Nosza! Gondoltam itt az idő, meg kell nézetnem magamat. Bementem. Nagyon flancos volt ám a bolt, ahol egy szépséges hölgy elmerülten mobilozott. Én egyik lábamról a másikra állva, közben jól szétnézve megállapítottam, hogy ez aztán tényleg nagyon szép üzlet, csodaszép és méregdrága szemüvegekkel. Aztán kisvártatva befejezte a hölgy a telefonálást és széles mosolyú szájával komoly kérdéseket tett fel szerénységemnek.

Ekkor derült ki, hogy nem eszik a kását oly forrón, vagyis két hét múlva tud adni időpontot. Sebaj, gondoltam. Nem lesz az még késő akkor sem!

Eljött az idő meg a zivatarral párosult eső is. Nem hiszitek el, de legjobban akkor zuhogott, amikor kiléptem az ajtón. Persze bőrig áztam, de már nem akartam visszafordulni, hiszen szavamat adtam és ők is nekem. Mentem tovább az ömlő esőben, miközben görcsösen kapaszkodtam az akkor már szél által tökéletesen kifordított ernyőmbe. Odaértem a csonka ernyőmmel, bementem, köszöntem, ahol megrőkönyödött hölgyek meredtek rám és kérdezték: “enyire esik?” Hááát, megáztam, nem tagadhattam. Aztán azon meditáltunk, hogy most inkább levegyem a ruháimat, vagy csak úgy állva megvizsgálnak, de végül még is leültem a székre, csurom vizesen. A vizsgálatot végző hölgyet mindez nem zavarta, ő csak végezte a dolgát.

Nem is rossz eredménnyel, és az én eredményem is elfogadható volt.

Ugye, hogy nem a ruha teszi az embert?  

Írta: Mary