MIKULÁS

2011 december 20. | Szerző: marymegmondta |

 

Találkoztam a Mikulással. Ő volt gyermekkorom mikulása, aki még most is úgy néz ki, ahogy a kisgyerekek a mesékben megálmodják, ő az akit mindig várnak, várunk és amikor megérkezik örömünk félelemmel vegyes, összeszorult torkunkban gombóc és szemünk nem hisz a valóságnak. Itt van a mikulás, de mi lehet a zsákjában??

Az én, a mi, a ti mikulástok olyan volt, ahogy  a nagykönyvben… Haja fehér, a szakála fehér, a ruhája piros, a sapkája bojtja vidáman mozog, a csengője csilingel és köszönti a gyerekeket.

Ez az ember évek óta járja a házakat, szívélyesen köszönti a gyerekeket, na és a háziakat is.

Történt egyszer, hogy valaki felhívta őt és kérte az általa INGYENES szolgáltatást., de már letette a piros jelmezt és otthona melegében éppen pihenni készült, amikor megcsörrent a mobilja. Egy hang kérve kérte, hogy menjen el a fiához. Mindent megígért a hang, pénzt sokat, de a mikulás csak nem akart kötélnek állni, ám még is meggondolta magát. Beöltözött és elment.

Amikor belépett a hatalmas, elegáns házba a megvetett ágyban egy kisgyerek várta, akinek látszott fáradt, meggyötört tekintetén, hogy súlyos betegségének kemoterápiája ágynak döntötte. Amikor meglátta a Mikulást kicsi arcán boldogság látszott, meghúzta a Mikulás szakállát, aztán azt mondta: “Jé, ez valódi. Apa! Köszönöm Neked, hogy elhoztad az igazi Mikulást.

A fiú szomorú, vékony kicsi arca újra mosolygós lett.

Kedves Mikulás! A Te ingyenes szolgáltatásod nagyon sokat ér, melyet nem lehet megfizetni. Maradj még sokáig ilyennek, jó egészségben és boldog karácsonyt kívánok!