AZT KÉRDEZEM, MENNYI???
2010 március 21. | Szerző: marymegmondta
Sokan, sok félét gondolunk és különböző megközelítéssel jutunk el a dolgok végére. Annak azonban még senki ember fia nem volt képes a végére jutni, hogy tulajdonképpen mennyibe kerül a választás.
Miért nem lehet egyszer már pontosan, kiforintosítva levezetni, hogyan és milyen tételekből tevődik ki a pártok választásra “költhető” pénze? Nem érdekes, hogy erről mindenki mélyen hallgat? Pedig az u.n. “kifehérítés”-nél mindent megígértek, hogy most aztán tényleg! Tényleg? Az aktív vállalkozói rétegtől tételesen kéri az adóhívatal kiadásainak pontos részletezését.
Sajnos a végletekig megosztott kicsi országunk birka módra mindenbe belenyugszik, pedig a nemtelen oda-vissza támadások helyett ésszerű jobbításokkal kellene inkább foglalkozni. Például miért is nem kér az EU-tól támogatást legszegényebb réteg, akár a nagyon alacsony nyugdijakkal életüket tengetők számára támogatást az éppen regnáló kormány? Pedig létezik ám ilyen. Hiszen más országok ezzel élnek is.
Mi az a kézzel fogható, tényleges munka amit a Brüsszelbe kijutott képviselők végeznek? Az biztos, hogy szép összeget kapnak havonta. Hogyan tudnak konszenzusra jutni ott, hazájuktól távol, idegen nyelvet csak rosszul beszélve? Ha itthon, saját hazájukban, anyanyelvükön sem voltak képesek fontos törvényekeket meghozni?!
Le kell szögeznem, hogy már nagyon unom, és itt nyugodtan beszélhetek mások nevében is. Nagyon untuk az örökös vitákat a kormány és az ellenzék között. Miért nem próbáltak mindent megtenni a munkahelyek megtartása érdekében? Sőt azért, hogy teremtődjenek munkahelyek? Kivonultak, bevonultak, tiszta nevetség, és vérlázító volt, amit csináltak a mi, az adófizetők pénzén. Ők nagyon jól szórakoztak. Nem tudom, ugyan ilyen jópofának tartották volna lázas semmittevésüket, ha nem kaptak volna egy forintot sem ?
Vérlázító a most napvilágra került korrupciós esetek tömkelege, amelyek a BKV-nál történtek. Vagy ha évekkel visszamegyek például a Kaja Ibrahim, és Joszip Tot féle kftk esetére gondolva. Oda is vissza is. Egyik kutya, másik eb.
Aztán miért van az, hogy egy-egy munka megpályáztatásánál mindig be kell kalkulálni azt az embert, aki majd tartja a markát?
Hogyan fog ez megváltozni? A körbetartozások, a csalások, betörések, lopások hogyan szüntethetők meg, vagy szoríthatók vissza?
Értem, hogy nem “ideális” a magyarrországi börtönök helyzete, de az sem ideális ám, amikor tisztességben megőszült, egész életében keményen dolgozó idős szüleink, nagyszüleink rettegve, halálfélelemben hajtják álomra fejüket nap mint nap, mert félnek attól, hogy bandákva verődött emberek megkínozzák, megölik őket, ha megtakarított kicsi pénzüket önként nem adják oda.
Kinek a feladata kemény törvényeket hozni, azokat betartani, betartatni?
Kinek a feladata munkahelyeket teremteni? Én úgy tudom, mi választók úgy tudjuk, hogy az általunk megválasztott u.n. politikai elitnek lennének itt kemény feladatai. Vagy nem?
Majd ha választotok, gondoljatok erre is, nehogy gereblyére lépjünk!!
Írta: Mary
MAGYARORSZÁG KURUCA
2010 március 17. | Szerző: marymegmondta
Tisztelt Blogozók! Úgy gondolom, nem kertelhetek tovább. Manapság már nincsenek kurucok. Kihaltak. Elmúlt a Rákóczi szabadságharc, és a bevezetőmben írt másik jelentés itt most nem helyén való.
Azonban semmi okunk síránkozni a letűnt korokról. Mivel némely dolog feltámadni látszik. Itt van nekünk a mi kurucunk, a harcos, dacos, Rákóczi szabadságharccal rokonszenvező, Dózsa György keresztesei közé tartozó, dacos ellenzéki magatartású, harcias bátor emberünk, kuruc katonánk, a mi nagy média személyiségünk Pálffy István.
Látták őt mostanában? Emlékeznek még rá? Amikor megjelent mostanság a képernyőn, rögvest elkezdtem kutatni emlékeim és fiókjaim mélyén, hogy vajh’ hová is tehettem lányaim szalagjait! Nosza! Fiók kihúz. Jaj de jó! Megtaláltam. Hogy miért volt e lázas keresés? Pusztán csak segítő szándékkal Magyarország egyetlen kurucának, mert hát szegénynek az évek folyamán – amíg nem szerepelt a képernyőn, csak igen magas havi juttatásának meséje a bulvárlapok hasábjain. Szóval mostanra már szépen bezsírosodott rakoncátlan fürtjeit próbáltam elképzelni egy-egy masnival.
De most tényleg! Hát ugye, hogy sokkal jobban mutatna két szép copffal. Ja, persze csak hajmosás után ám. De ha kurucunknak jobban tetszene, hátul egy befőttes gumival össze is foghatná megőszült hajzatát. Most jut eszembe, hogy van egy kis bibi! Ugyanis a szalagok színe piros , – sajnos még csak nem is pöttyös. Attól tartok, hogy ez nem menne Pálffy kuruc szeme színéhez.
Szerintem örülhet Magyarország, hogy végre, van egy kuruca. Olyan nagy szükség volt már rá, mint egy falat kenyérre – mondaná nagyanyám. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a miseborok szakértéséhez is kellett már egy kurucos ősborász!
Na meg nagy szüksége volt már a magára hagyott magyar pasztnak egy igazi kuruc tanácsadóra is!
Most jut eszembe. Indulhatnék én is a választáson mint kuruc asszony? Vagy mi? Attól tartok nem jutnék be a parlamentbe, vagy esetleg valamelyik kormányhoz közeli médiumba se! Na de, üsse kő, ezért még nem iszom öngyilkot.
Írta: Mary
HA- HA ..UTAZNI JÓÓÓÓ!
2010 február 19. | Szerző: marymegmondta
Hát mit ne mondjak! Szuper munkavégzés. Szem,- és fültanúja voltam egy viselkedés modellnek az egyik utazást “szervező” irodának.
Az ott dolgozók bűbájosak. El vannak egymással, egymás közt, de a csengő-bongó telefonokat eszükbe sincs felvenni. Majd megunja a kedves ügyfél, mi a fitty-fenének zavarog. Aztán meg hosszú a nap, majd hívja őket újra meg újra. Aztán meg van még sok utazási iroda, majd keres egy másik irodát. Ugyanis az u.n. jutalék minimális, nem érdemes “hajtani” érte.
Hogy is van ez? Minek is vannak ott ezek a hölgyek? Ja igaz is, kint hideg van, meg így jobban telik az idő!
Milyen jó, hogy munka meg van “dögivel”!
Írta: Mary
KOPOGTATÓ(K)
2010 február 14. | Szerző: marymegmondta
Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nekem már kezd az agyamra menni a kopogató cédula gyüjtőinek erőszakossága.
Tegnap előtt (éppen amikor a kicsi Zak édes álomba merült) megint jöttek és csöngettek, nyomták újra meg újra!
Kimentem és előttem állt egy ifjú hölgy aki arról próbált meggyőzni, hogy dr.Szécsi Gábor úrnak ugyan adjam már oda a kopotató cédulámat. Azonnal eszembe jutott Szécsi úr amint anno a Fidesz színeiben polgármesterré vált Kecskeméten. Aztán eszembe jutott az a Szécsi, aki – miután a Fidesz normákat nem tudta figyelembe venni – átült az Szdsz-hez. Na és most! már az a Szécsi, aki az MDF-hez akar tartozni.
Kérdésemre, hogy is van ez? Ki ő tul.képpen, és kiket akar képviselni? Már öreganyám is megmondta, hogy nem lehet kurtizánná válni úgy, hogy közben szűz is maradjon az, aki erre adja a fejét?
Milyen érdekes, hogy a jelenlegi, u.n. politikusaink miért nézik hülyének a választókat, és igazán nem értem, hogy tudnak a tükörbe nézni?
Na megyek, mert Zak felébredt!
Írta: Mary
ÚJ ÉV, DE MILYEN???
2010 január 4. | Szerző: marymegmondta
Boldog új évet minden kedves blogozónak. (Beleértve írót és olvasót is). Hogy mit hoz a jövő? Hááát, senki nem tudja, csak sejtéseink lehetnek arról, hogy nagyon nehéz lesz. Hogy ezt miből gondolom? Már abból is, hogy :
Szilveszter napjára erőteljes készülődés közepén az általam sütött mézes zserbó negyedik lapját egy laza mozdulattal beleejtettem a konyhai mosogatómba. Továbbá a karácsony előtti disznóvágás disznaja lekötve!! felugrott és késsel a torkában elszaladt. Már mint nem a disznó szerencséjére, de később aztán elfogtuk. Már egy részét meg is ettük.
Aztán ha komolyan elgondolkozunk az elmúlt év rengeteg megszűnt munkahelyein, meg a munka nélkül maradt emberek ezreinek életéről, bizony nincs kedvünk röhögni.
Úgy hiszem, a gazdasági világválság nem teljesen okozója kicsi hazánk bajainak. Előfordulhat, hogy “elitünk” dilettantizmusa sokkal jobban közrejátszott abban, hogy az ország idejutott, elszegényedett, leamortizálódott és sajnos ami leginkább jellemző azt úgy hívják, hogy agresszivitás és tudatlanság, amelyet vastagon belep a korrupció guanója. Hogy mi ebből a kiút? Nem tudom, ha valaki tudja, írja meg.
Még jó, hogy nem vagyok depressziós!
Írta: Mary
MENNYEI ÍZEK – KARÁCSONY
2009 december 18. | Szerző: marymegmondta
Már jó néhány kilóméter volt a lábunkban. Bakancsaink alatt sárga falevelek százai hevertek és mi csak folyton folyvást régi ízekről beszéltünk. Ó azok a csodás kolbászok, a szüleink által szervezett disznóvágások izgalmai újra és újra felülkerekedtek a túra folyamán, amely a budai hegyek szépségeit varázsolta elénk. Már nem éreztük a fáradtságot, a szemerkélő eső kellemetlenségeit csak egyfolytában beszélgettünk túratársaimmal Julikával és Istvánnal.
Egy idő után Julika felvfetette egy disznóvágás lehetőségét. Ketten egyet, amit aztán feldolgozva elfeleznénk.
Milyen jó ötlet – gondoltam. Fantasztikus lenne újra megkóstolni a régi ízeket. Igen, igen – helyeseltem lelkesen. Aztán kimentünk az erdőből, már a völgyben jártunk és lelki szemeimmel újra láttam Apámat, amint izgatottan próbálja a disznót jobb létre szenderíteni. Ott volt Anyám is, aki szorgosan tüsténkedett, mi pedig a testvéremmel vártuk az elkészült finomságokat. Karácsony előtt mindig ez történt. És most, talán újra. Jó, nem bánom – gondoltam.
Eljött a várva-várt nap. Megtörtént a disznó elmúlása. (De jó, hogy nem láttam és hallottam a visítását!) Mire odaértem a tetthelyre, már sikálták, kaparták. István szabta, vágta, nyírta, darabolta. Mi, asszonynép meg a pincében berendezett “feldolgozóban” próbáltuk magunkat hasznossá tenni. Daraboltuk a beleket, szórtuk a fűszereket. Néha jó magasról történt az őrölt bors szórása, hogy aztán a böllér – István – nagyokat tüsszögve, nevetve méltatlankodjon.
Közös barátunk Katika elhozta a villany darálóját és szisztematikus aprólékossággal ledarálta az összes kolbásznak valót, sőt! még a fokhagymákat is.
Sok finomság lett, a kenőmájastól a disznósajtig.
Milyen érdekes, amikor találkozik a művész és a disznó. Ifjabbik István művésztanár létére derekasan kivette részét a munkából.
Nem akartam lemaradni a gyakorlottak között. Természetesen a zsíros edényeket is vadul súroltam. Egy percre le nem ültünk. Miközben ránk esteledett Julika megfőzte az orjalevest is. Megsütötte a hurkákat, kolbászokat. István remekelt. Fantasztikus ízeket hozott elő. Apám ízei voltak azok. Talán a mennyországból?, de újra láttam őt, amint tölti a hurkákat,gyöngyözik a homloka, kérdezi Anyámat, hogy “no milyen Macukám?”.
Apám ott fönt, és Mindenki itt lent, boldog, békés karácsonyt kívánok!
Írta: Mary
IDŐPONT
2009 december 2. | Szerző: marymegmondta
Éppen egy szemüveg bolt előtt mentem el, ahol öles betűkkel hirdették szolgáltatásaikat. Nosza! Gondoltam itt az idő, meg kell nézetnem magamat. Bementem. Nagyon flancos volt ám a bolt, ahol egy szépséges hölgy elmerülten mobilozott. Én egyik lábamról a másikra állva, közben jól szétnézve megállapítottam, hogy ez aztán tényleg nagyon szép üzlet, csodaszép és méregdrága szemüvegekkel. Aztán kisvártatva befejezte a hölgy a telefonálást és széles mosolyú szájával komoly kérdéseket tett fel szerénységemnek.
Ekkor derült ki, hogy nem eszik a kását oly forrón, vagyis két hét múlva tud adni időpontot. Sebaj, gondoltam. Nem lesz az még késő akkor sem!
Eljött az idő meg a zivatarral párosult eső is. Nem hiszitek el, de legjobban akkor zuhogott, amikor kiléptem az ajtón. Persze bőrig áztam, de már nem akartam visszafordulni, hiszen szavamat adtam és ők is nekem. Mentem tovább az ömlő esőben, miközben görcsösen kapaszkodtam az akkor már szél által tökéletesen kifordított ernyőmbe. Odaértem a csonka ernyőmmel, bementem, köszöntem, ahol megrőkönyödött hölgyek meredtek rám és kérdezték: “enyire esik?” Hááát, megáztam, nem tagadhattam. Aztán azon meditáltunk, hogy most inkább levegyem a ruháimat, vagy csak úgy állva megvizsgálnak, de végül még is leültem a székre, csurom vizesen. A vizsgálatot végző hölgyet mindez nem zavarta, ő csak végezte a dolgát.
Nem is rossz eredménnyel, és az én eredményem is elfogadható volt.
Ugye, hogy nem a ruha teszi az embert?
Írta: Mary
A HALÁSZLÉ – CSAK CSÍPŐSEN!
2009 szeptember 17. | Szerző: marymegmondta
Régen volt amikor megkapták a hőn óhajtott új lakást. Na végre! Beköltöztek. A lift még nem volt átadva, de a régi házat muszály volt kiüríteni, így aztán – mit volt mit tenni – felkapták a bútorokat, berendezéseket és nekiiramodtak az előttük álló hat emeletnek. Mit ne mondjak, nem akartak ők panaszkodni, de igaz ami igaz, megremegősödött a lábuk mire felértek. Örültek, ha este lerogyhattak a padlóra tett matracokra.
Másnap reggel csöngettek. Vajh’ ki lehet az? Kilestek a kémlelőnyíláson. Számukra ismeretlen férfi arcát látták. Kinyitották az ajtót, köszönés, bemutatkozás. Ő volt az új szomszéd, aki rögtön meg is ígérte: (szerinte) nagyon jó halászlét tud főzni, aztán egyszer majd megint átcsönget egy tál frissen főzött, gőzölgő halászlével.
Azóta már 34 év telt el, de a szomszéd halászlevét még eddig nem sikerült megkóstolni. Hiába no! Jó munkához, jó halászléhez idő kell!! Vagy nem??
Jut eszembe! Én kicsit csipősen és tésztával szeretem.
Írta: Mary
KECSKEMÉTEN (VAGY MÁSUTT IS?) MINDENT LEHET CSAK BÁTORSÁG KÉRDÉSE
2009 augusztus 21. | Szerző: marymegmondta
A szabálytalanság egy idő óta már teljesen szabályos. Hogy miféle? Háááát, pld amikor az egyirányú utcában szembe jönnek a “bátor” autósok, és cinikusan kiabálják ki az ablakon, hogy “nekem lehet”!
Tényleg?
A zebrán – már a gyalogosok közé hajtva a “bátor” autóvezető 30-as fickó középső ujját röhögve felmutatva tovaszáguld. Ami sajnos nem egyedi eset. Rendőr, soha sehol semmilyen körülmények között nem látható. Vagy ők nem bátrak?!
Aranyhomok Szálloda (4 csillagos!!!) előtt parkolni nem lehet tiltó tábla jól látható helyen, de ennek ellenére a “bátor” londiner vidáman integetve navigálja a szálloda vendégeit pontosan a terasz egyetlen bejárata elé, és amikor az elbarikádozott kétségbeesett vendég reklamál a recepcióból “bátor” hölgy ugrik elő, hogy “na most mi bajuk van maguknak evvel, majd elmegy ez mindjárt. Hívjanak csak rendőrt nyugodtan, ha-ha ugysem jönnek ide”. És amikor végre elhajt az autós a bátor recepciós menyecske ujra előugrik és elégedetten ordítja, hogy “na minek ugrálnak, ugye hogy elment”.
Éjszakánként “bátor” motorosok rodeóznak önfeledten a Kecskemét város központjában 100-zal száguldva lehetetlenné téve a még munkával rendelkező emberek éjszakai nyugalmát. Amikor az egyik lakás tulajdonosa megunva a sorozatos álmatlanságot és bátorkodik felhívni az ügyeletest, azt a választ kapja, hogy nem tudja maga, hogy a város központja forgalmas? Tényleg, az illető nem tudta, mert nem rég óta lakik ott, csupán csak 34 éve, – de ilyet csak mostanában tapasztal.
Hol vannak a bátor rendőrök?
Most jött el a kánaán, mindent lehet, csak bátorság kérdése! Lehet, hogy mi magyarok tényleg elbunkósodtunk és következmények nélküli ország lettünk?
Bátraké a jövő! – mondta a nagymamám, – szegény.
Írta: Mary
A FRANCBA!
2010 március 28. | Szerző: marymegmondta
Már bocsánat, hogy így kifakadtam, de soha nem értettem, miért nem jó a magyar termék?.
Egyszerű, hétköznapi életem egy apró példáját szeretném megosztani Veletek.
Családom egyik kedvence a gyümölcs-torta tejszínhabbal. Kb. most a tizedik alkalom, hogy a híres Oké magyar zacskós u.n. “felverhető” tejszínt nem sikerült felverni, pedig próbáltam ám ahogy csak bírtam. Szuper robotgéppel, aztán kézzel, aztán a férjemet is, sőt! a szomszédasszonyt, meg az ő férjét is bevontam a műveletbe. A konyha felét is bevontuk szerte-szét fröcskölő tejszínnel.
Na, szóval nem sikerült felverni. Megfogadtam a tanácsokat, lehűtöttem, tettem hozzá habfixálót, stb, stb.
Aztán- megelégelve a kudarcot -, elfutottam a legközelebbi boltba, levettem a polcról egy dobozost, ami még csak nem is tejből készült, és ráadásul nem is magyar, hanem Slovén.
Lássatok csodát! Alig kezdtem felverni – gondoltam, hogy úgy sem sikerül ez a vacak nem magyar termék -, de bizony SIKERÜLT!
Hát egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Ugyanis, hogyan is van az, hogy a mi híres nevezetes magyar termékünk szart se ér? Miért is nem vagyunk mi versenyképesek a világpiacon? Mi történt mi velünk? Meghülyültünk? Minek az a sok fránya főnök, meg mit tudom én micsoda és ki a csoda tanácsadó, amikor például Juci néni a piacon saját tejszínével nyugodtan mehet a világpiacra, ugyanis az a tejszín bizony megüti a mértéket. Sőt! Felverhető! Valódi tejből készült! Majd legközelebb nála veszek!
Sajnos így van ez más vonalon és más termékeknél is.
Ja, a tortám isteni finom lett.
Írta: Mary
Oldal ajánlása emailben
X