A PEDOFIL NAGYI és A CUKROS BÁCSI
2009 július 14. | Szerző: marymegmondta
Összetalalkoztam az élelmiszerboltban egy régi ismerősömmel, aki a szokványos “hát hogy vagy, mi újság”ra elmondta, hogy 9 éves fiú unokáját két éve megrontotta a vejének anyja.
Elmesélte a történetet, hogy a külföldön élő nagymamánál nyaraló kisfiút a nagyi saját ágyába fektette, és ő is odafeküdt ruha nélkül, a fiút simogatta, és a fürdőszobában a fiú nemi szervét sem hagyta ki. Továbbá a fiúcskát még azzal is traktálta, hogy sok országban az a szokás, hogy a lányokat az apa, vagy valaki a rokonságból “beavatja”.
A szülők – ismererősöm lánya – furcsának találták kisfiuk viselkedését, aki hosszas faggatás után végre elmesélte a furcsa történetet a “szerető” nagyival. Azt is elárulta, hogy a nagyi elmondta neki, mindenkinek vannak titkai, ez lenne az ő közös titkuk – és ezt soha senkinek nem szabad elmondani.
Állítólag, amikor a “kedves” pedofil nagyit a saját fia – ismerősöm veje – felelősségre vonta, mindent tagadott.
Még most is a hideg ráz, felháborodva kértem, hogy jelentsék fel, mert soha nem késő, és az ilyen nagyinak börtönben a helye! Iszonyat, hogy mik vannak!
Azt meg egyáltalán nem tudom értelmezni, hogy miért nem perelték be ezt a szörnyet? akinek börtön jár! Szerintem a kisfiúban biztosan mély nyomot hagyott ez a történet, amely felnőtt korára is kihatással lesz!
Eszembe jutott ennek kapcsán Erzsi története, aki egy óvodában dolgozott mint dajka. Elváltként egyedül nevelte 5 éves kislányát, akit szintén odavitt a munkahelyére. Dolgozott az óvodában egy nagyon idős bácsi, aki az udvart tartotta rendben. Erzsi kislánya egyik délben sírva mesélte anyukájának, hogy az “udvaros bácsi” lehívta a pincébe, hogy mutat neki valamit. Miután lement, a bácsi levetkőztette, és simogatta.
Erzsi nem mert szólni senkinek, de kolléganőjének lánya bement a rendőrségre és mindent elmondott. A cukros bácsit kihallgatták. Nem hiszitek el, de a 75 éves öreg sírva panaszkodott, hogy hosszú évek óta beteg a felesége és szerinte ez teljesen rendben volt, amit Erzsi kislányával tett!!! Megáll az ész! Ja, a bácsit kirugták.
Írta: Mary
GEREBLYE és RÓMA
2009 június 28. | Szerző: marymegmondta
Üdvözlök mindenkit. Na végre, újra itt vagyok. Rendszeres olvasóim emlékezhetnek bölcs figyelmeztetésemre;ne lépjetek a gereblyére!! De most én aztán ráléptem rendesen. Ime a történet:
Régi ismerősöm – nevezzük csak Pirinek -buszos kirándulást szervezett Rómába u.n. “baráti” áron. Itt a nagy világgazdasági pénzszűke, hát! beleugrottam. Az előleg befizetése még tavaly kezdődött euróban + forintban. Nyugta, számla semmi, na de fő a bizalom, ismerjük egymást. Azért egy kissé nyugtalankodtam, hogy mi van akkor ha a szervező vagy a résztvevők bármelyike megbetegszik, ne adj’ Isten, befejezi földi pályafutását?
Már akkor rosszat sejtettem, amikor az indulás hajnali fél négyre volt meghirdetve, és az autóbusz még hajnali négykor sem volt se közel, se távol. Aztán bátorkodtam megkérni a szervező Pirit, hogy ugyan hivja már fel az illetékes gk-vezetőt, hátha csak elszundikált. Felhivta, aki a busszal és a váltó sofőrrel meg is jelent fél ötkor, na és nem hiszitek el, a gk-vezetők fél 5-ös indulásról tudtak, ugyanis még tavaly novemberben Piri arról tájékoztatta őket!
OK, bepakoltunk, beültünk, elindultunk, hajrá Roma! Először Firenz. Közel egy órás keringés után megtaláltuk a hotelt. Ugyanis Pirink nem tájékoztatta a gk-vezetőket, hogy nem a belvárosban, hanem Firenze elővárosában van a szállás. Na végre, beálltunk a “mi utcánkba”.
Mindenki megkapta a szobakulcsát, boldogan elvonult, ne mondjam, hogy hullafáradtan. A reggeli 7 órára volt meghirdetve Piri által. Amikor mi a férjemmel 7-re bementünk az étterembe Piri már önfeledten falatázott egy asztalnál. Aztán amikor angolul kommunikálva kinyomoztam a hozzánk tartozó asztalt, kiderült, hogy a zsemléket már mind egy szemig kiosztotta az étterem személyzete és a csoport egyes tagjai lelkesen rakták a kézitáskájukba. Megkérdeztem Pirinket, hogy is van ez?? A válasz röviden annyi volt, hogy a kirakott zsemle 46 db volt, éppen annyi mint a csoport létszáma, és Piri azt egyenként megszámolta.( Borzasztó ciki, és szégyenteljes már maga a szituáció is).
Szerintem magyar ember még nem látott ekkora “zsemléket” talán kis túlzással, mint egy kisebb fajta kajszi barack. A recepciónál reklamáltam és hoztak az éhkoppon maradtaknak is kaját.
Újra elindultunk. Pirink a buszon kezében mikrofonnal kihirdette; a következő helyen előre szól az étteremnek telefonon, hogy külön-külön kiadagolva várják a reggelivel éhes csoportunkat.
Nem hiszitek el! Amikor odaértünk, senki nem tudott a reggeli rendelésről, és az ügyeletes recepciós nekem azt mondta, az ő tapasztalata szerint nekünk magyaroknak az a legfőbb hibánk, hogy nem kommunikálunk egymással magyarul! Hm!
Érdekes megelíteni, hogy a Rómában hozzánk csatlakozó idegenvezető reggel 9 óra helyett csak 10 órakor érkezett meg! Addig a csoport türelmesen várakozott, néhányan rendesen hangot is adtak véleményüknek.
Szóval a fakultativ programokra fejenként 100 eurót szedett be a mi hires vezetőnk, szintén mindenféle átvételi papir nélkül. Azzal indokolta, hogy ha nem kerülnek ennyibe a belépők, akkor majd visszaadja mindenkinek. (Velence előtt visszaadta, de a szegény, mankóval közlekedő, egyik utastársunknak- aki egyébként kemoterápiás kezelését szakította meg, és iszonyatos erőfeszítéssel rótta a km-eket mankóival – hiányzott a visszaadott pénzből. Amikor reklamált, azt a választ kapta, hogy “sajnálom, de én már nektek is megvettem a jegyet, holott éppen ő, Piri beszélte le őket az egyik híres templom látogatásáról! )
Elérkezett a busz Velencébe, ahol megtaláltuk a kempingünket, Piri kiosztotta a házikók kulcsait. Igen ám! Ezt sem fogjátok elhinni, pedig igaz!
Piri nem tudta, hogy kinek mely kulcsot adta, sőt ezt még megfejelte azzal a sajnálatos ténnyel, hogy azt sem tudta, melyik házban van az ő helye? Végül sikerült kinyomozni már este 10 óra magasságában, hol is lakik Piri?.
Mindenki próbálta álomra hajtani a fejét, aztán másnap irány Velence. Ja, reggel szembesülnünk kellett azzal, hogy szó szerint csak hideg zuhany van a fürdőszobában. Ki is ment az álom a szemünkből.
Velence most is lélegzetelállító, éppen úgy mint Róma , na de Piri! Hát ő is!!
Ez volt az én tanulságos gereblyém. Rá ne lépjetek! Jó nyaralást mindenkinek!
P.S: Majd elfelejtettem: amikor útban Magyarország felé egy hatalmas bevásárló központ előtt meg kellett volna állni, hogy az emberek vásárolhassanak eredeti olivaolajat és parmezán sajtot stb-t, akkor Piri ezt lefújta a gépkocsivezetőket egy drága benzinkúthoz irányította, és azt mondta, hogy “ezek” (itt az általa szervezett csoportra gondolt) sokan nem is tudják, hogy mi az a parmezán. Sőt! Az – szerinte – nem is jó, ugyanis ő 8 évvel ezelőtt vásárolt egy nagyobb darabot, amit azóta is a hűtőben tart és nagyon kemény valami az a sajt, meg aztán milyen nagy helyet foglal el a hűtőben. Ha nem szóltál volna, bölcs maradsz – mondta megboldogult öreganyám – és milyen igaza volt!!
Most hallottam, hogy Piri újabb külföldi utakat szervez. Ja kérem, aki már” profi”, már mint a számla nélküli pénzbeszedésben……..
Írta: Mary
Függönybolt .lenyalt kanállal….
2009 április 12. | Szerző: marymegmondta
Mindenkinek nagyon boldog és kellemes időtöltéssel fűszerezett húsvétot kívánok, na meg sok locsolót a csajoknak!
Én is erősen készültem a húsvétre, olyannyira, hogy elhatároztam, meglepem magamat és veszek új függönyt a nappaliba. Az elhatározást tett követte és nyomban el is mentem meglelni álmaim függönyét. Láttam egy hirdetést az egyik helyi, újságnak nevezett sikolyban.
Bementem a boltba, ahol két sorban felhalmozva hatalmas összetekert anyagokat láttam, amelyről szerettem volna többet is megtudni és mindjárt szembe is találtam magamat egy nővel, aki éppen lelkesen telefonált.
Megálltam vele szemben, gondoltam – naívan -, hogy majd csak befejezi.
Sajnos tévedtem és még 5 perc után is ott álltam, majd csak úgy közbevetőleg – megkérdeztem, hogy nem zavarom-e? A válasz az volt, hogy mit óhajtok, – de nem hagyta abba a telefonálást, amely teljes egészében maszek volt, mivel sajnos kénytelen voltam hallani a bájos csevegést.
Ja, és közben a függönybolt eladója jó étvággyal evett is a pult alá bedugott kislábasból, valami pörköltfélét
Miközben telefonált, egy-egy kanállal be is kapott a kajából, majd komótosan körbenyalta a kanalat, majd bement egy függönnyel elkülönített sufniba, ahol egy nagyon piszkos kéztörlő alkalmatosság – szerintem valaha jobb napokat látott törölköző lógott, amibe beletörölte a kanalat, majd visszajött és tovább folytatta a magánbeszélgetést. Szóval otthagytam.
Szerintetek mekkora lehetett a húsvéti forgalma annak az üzletnek, ahol ügyet sem vetettek a vevőre???
Ui.: Ja, függönyt nem vettem, de sütöttem egy nagyon finom húsvéti kalácsot.
Írta: Mary
MÚMIA A TISZTÍTÓBAN
2009 április 3. | Szerző: marymegmondta
Na, újra itt vagyok. Sziasztok!
Nem tudom, ti hogy vagytok a múmiákkal, de nekem volt “szerencsém” találkozni egy csudával a napokban.
Az úgy volt, hogy kaptam egy táskát, tyűű csuda elegáns kicsi feketét, ami az egyik éttermi vacsora alkalmával beleesett egyenesen az előttem lévő szép nagy tányér levesbe. Mit ne mondjak, nem örültem neki, sőt! Aztán tegnap körbejártam az összes fellelhető tisztítót, ahonnan szépen eltanácsolták a táskámat velem együtt. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy van még egy u.n. “maszek” is a városban.
Nyomban nekiiramodtam és megleltem a tisztítót, mint utolsó mentsvárat.
Kopogtam, benyitottam és rögvest észrevettem szemben az ajtóval egy hatalmas íróasztalt, az asztal mögött egy kb. 120 évesnek kinéző óriási bodri lángvörös hajú asszonyságot, aki irtóztatóan kifestve, vörös rúzzsal is megerősítve ült az asztal mögött és egy rejtvény újságon dolgozott, – gondolom próbálta megfejteni.
Naná, hogy nem fogadta a köszönésemet, végigmért, kérdezte, hogy mi tetszik?
A zavarásért elnézést kérve érdeklődtem, hogy az én kicsi fekete ,levesbe esett retikülömet meg tudná-e agyusztálni,? – Szóval próbáltam a tisztítás irányába terelni a kérdést.
A vörös hajú, óriás női hölgy ott iziben ledorongolt, kikérte magának, hogy őt ilyen hülyeséggel zargatom, és egy olyan mondat kiséretében, hogy “talán máskor majd nem felejt el ide ruhát is hozni ugye??? Vagy azt az állami tisztitóba viszi?- Aztán újra belefeledkezett a rejtvény-fejtésbe.
Hazafelé jövet elgondolkodtam, hogy vajon ez a szörnyella mit gondol magáról? Szerintetek ennek szüksége van a munkára, vagy csak sértegetni tudja az embereket?
Apropó: keresek egy szörnyella-mentes tisztítót!
Írta: Mary
TELEPHONY VAGY A TELEFON MINT KISÖRDÖG??
2009 március 15. | Szerző: marymegmondta
Sokban különbözünk egymástól, mely miatt sokszor összekülönbözünk, – mondjuk mi magyarok.
Ismerősöm mesélte, hogy lánya külföldre ment szerencsét próbálni, munkát talált, ott is maradt, sőt, talált magának egy távoli országból származó srácot. Megtetszettek egymásnak, összeházasodtak. A szülők, innen Magyarországról rettentően aggódtak lánykájuk miatt. Telefonon tartották a kapcsolatot.
Aztán az egyik itthonról történő hívás teljesen kiverte a biztosítékot. A gyanútlan anya hívta a leányzót, aki miután hirtelen felvette, közölte, hogy most éppen nem ér rá, mert esküvőre kell sietnie. Jött a kérdés, hogy kinek az esküvőjére, “hát az enyémre” – hangzott a rövid válasz. Szegény anyját azóta is locsolják, hogy magához térjen. Minek telefonált? Nemde?!
Teltek az évek jöttek az unokák. Szépek, okosak. Az itthon maradt szülők nagyon szerették volna látni őket, de hát ugye a távolság az bizony nagy. Mit volt mit tenni, telefonon próbálták legalább a hangjukat hallani. Amikor a gyermekek apja éppen otthon volt a telefonálás időszakában, nagyon gyorsan be kellett fejezni,mert neki minden alkalommal éppen akkor akadt megbeszélnivalója feleségével, hősünk leányával, és hát persze rövidre kellett fogni a beszédet. De! Milyen érdekes, amikor ő telefonált az ő országába, és kiterjedt rokonságával történő hosszas beszélgetés alkalmával senkinek nem lehetett zavarni. Hiszen pszt, pszt, most éppen apa telefonál az ő országába, – és az bizony egy másik eset, vagy más kultura, avagy kulturálatlanság? Vagy csak a kisördög, az ördögbe, ez a telefon ördöge?
Írta: Mary
CUKRÁSZDA ÉS SZEMÉLYZETE
2009 március 4. | Szerző: marymegmondta
Városunkban most nyílt egy új cukrászda. Többen kiváncsian vártuk, vajh’ ez mitől lesz más mint a többi? Tegnap bementem és hangos köszönésemre semmi válasz nem érkezett. A felszolgáló szépséges fiatal hölgyemény hátát forditva a mindenkori belépőnek éppen egy csészével “molyolt”. Percekig ácsorogtam – nem a háta miatt – és szemügyre vettem a sütiket, de a hölgy nem kívánt kommunikálni, meg sem fordult, csak úgy az egyik karja alatt kikukucskált. Hát nem édes!
Erről jut eszembe egyik híres csárdánk, ahol népes társasággal megjelentünk evi-ivi céljából, és miután találtunk magunknak helyet, majd azt elfoglalva vártuk a pincért. (Aki nem jött) Kis idő múltával magam kerestem étlapokat, azt mint botcsinálta pincérhez illik, ki is osztottam, választottunk, – na erre jött a fiatal pincérfiú, felvette a rendelést tőlem, majd visszajött azzal, hogy néhány étek éppen elfogyott. Többek között a kacsa, sőt! a liba is. Helyette rendeltünk mást, és utána rögtön kihozta a másik asztalokhoz a sült liba-kacsa étkeket. Előre kértük, hogy éhes lurkóinknak jó lenne ha előttünk kihozná. Nem így történt. A gyerekek tovább éheztek, és mi elégedetlenül távoztunk. A kaja pocsék volt!
Ennyit a híres magyar vendéglátásról, ami nekem valamiért nem tetszik.
Írta: Mary
CSAK NÉZTÜNK MINT A MOZIBAN – KI A FEJÜNKBŐL….
2009 február 23. | Szerző: marymegmondta
Ismeritek azt az érzést, amikor végre eljő a nap az a nap, amikor színházba készülsz?
Szóval eljött a vasárnap este 7-kor kezdődő előadásnak a napja. Cím: Holdvilág és utasa. Várakozással gondoltam rá. Ünnepi díszbe öltöztettem magamat. Nem csak úgy himmi-hummi farmernadrágosba, hanem ahogy azt kell. A férjem is próbált “felkészülni”. Elmentünk. Sok ismerős, meg minden. Aztán elkezdődött. De minek?
Az nem kifejezés, hogy furcsa, vagy valami hasonló jelző, hanem egyszerűen nézhetetlen, élvezhetetlen, érthetetlen.. Szegény Szerb Antal foroghat a sirjában, ugyanis az általam nagyon kedvelt iró művéből készült ez a zagyvalék. Na, nem szaporítom a negatív jelzők sorát, de az első felvonás szünetében szépen kikértük a kabátunkat és hazamentünk.(Meg kell jegyezzem, hogy a fél nézőtér követte a példánkat).
Otthon betettünk egy zacskós pattogatott kukoricát a mikroba, egymás mellé ültünk és kerestünk a számtalan tv csatorna között egy nézhető filmet, aztán mint a moziban….
Az előző héten láttuk Eszenyi Enikővel A gyönyörben nincs középút c. kommersznek éppen nem mondható darabot, ahol Enikőn kívül még egy zongorista volt a színpadon.
Tehát csak ketten voltak, ám lenyűgöző előadásban volt része a nagyérdeműnek, melyet vastapssal honorált.
A Holdvilág és utasa c. akármi népes szereplőgárdával rendelkezett és mily csekély eredménnyel?
Ja, azt még majd elfelejtettem megemlíteni, hogy az előadás kezdete előtt egy kellemes bariton (igazgató) kérte a nézők adójának 1 %-át. Miért is?
P.S. Ugye mennyire nem lényeges, hogy hányan játszanak a világot jelentő deszkákon?. A tehetség egyedül is lenyűgözi a nézőket!
Írta: Mary
A BANK A(z ) -MELYIK? – ÉRTED VAN!!!
2009 február 21. | Szerző: marymegmondta
Nem tudom, ti hogy tapasztaljátok, de szerintem a banki hirdetések simán azt sugallják, hogy Te csak akkor jársz a legjobban, ha őket választod.
Nekem erről egészen más a tapasztalatom. Az egyik bank egyik alkalmazottjával sikerült “összeakadnom”. Szinte már szó szerint kell érteni. Természetesen csak és kizárólag a szavak szintjén. Háááát! Mit ne mondjak, nehéz volt udvariasnak maradni, de sikerült! Már mint nekem. Az illető – akivel szembe találtam magam – egy hölgy volt. Úgy irnám le, hogy tipikus Agatha Christi szereplő is lehetett volna. Tudniillik egy olyan igazi öreglány tipus, szemé pápaszemmel, de még igy is összehúzott szemmel vizslatott,összehúzott szájjal (mintha tűt tartott volna benne) magas fejhangon beszélt, mit beszélt, kiosztott mindenkit, na persze engem is.
Próbáltam hozzá emberi hangon szólni, de ő csak megtartotta a maga “bicskanyitogató” stilusát.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve – megszakitva ezzel a velem szemben ülő 100%-ig ellenszenves hölgyemény szűnni nem akaró monológját és kértem a főnökét. Természetesen tisztáztam előtte, hogy mindezt azért vagyok kénytelen meglépni, mivel vele “hölggyel” képtelenek vagyunk egymást megérteni. Mintha nem is beszélnénk egy nyelvet, és ami a legnagyobb probléma szerintem, hogy a nevezett banki dolgozó – szerintem – antikommunikativ – , és nem segitő szándékkal felvilágositó !!!
Nem hiszitek el mi történt utána. A biztonsági őr – elnézések közepette – odakisért a főnökhöz, aki meghallgatott, sőt sűrű elnézések között elmondta, hogy sajnos az illetőnek sajnos magánéleti problémái vannak, és talán ezért ingerült.
Ekkor én – megköszönve, hogy ezt megosztotta velem – felvilágositottam, hogy sajnos nincs olyan ember széles e világban, akinek tökéletes lenne az élete, és nem vesszük magunknak a bátorságot, vagyis nem próbáljuk más embertársainkat büntetni arroganciával, udvariatlansággal stb, stb.
Már nem járok abba a bankba!
P.S: Szerintetek a mai gazdasági helyzetben hányan mennének dolgozni a fent nevezett udvariatlan hölgy helyett?
Továbbá, milyen érdeke fűződik egy adott banknak ahhoz, hogy direkt antikommunikativ, udvariatlan dolgozókat állitson be az ügyfélforgalomba?
Írta: Mary
HAL SZILVESZTERKOR
2009 január 8. | Szerző: marymegmondta
BUÉK és hal mindenkinek!
Szóval az igazság az, hogy karácsonykor elmaradt a hal. (Őszintén szólva, nem is hiányzott, mert sok minden más kedvenc családi étekkel kárpótoltam a familiát.
Így történt, hogy az év utolsó napján elfutottam kora reggel a halashoz, kiválasztottunk közösen egy gyönyörű tükörpontyot. Naná, hogy élőt, és nem felszeleteltet. A szeletelés az én dolgom és a halászlé főzés is – mint mindig.
Na de addig!!!!!
Sikerült hazavinnem a halat épségben. Ja, egyszer – amint az éppen utamba eső gyógyszertárban vártam a soromra, az én szépséges mesebeli halam majdnem kiugrott a kosárból, és a mellettem álló idős néni már-már lábon kihordott egy infarktust ijedtében.
Aztán ballagtam tovább hazafelé. Ahogy beértem a fürdőszobába, már engedtem is a kádba jó sok friss vizet, és beledobtam a halamat, ja azt majd elfelejtettem, hogy vettem még két kicsi halacskát is. Amint szerencsétlen halak megérezték a friss vizet, azonnal heves ficánkolásba, szinte már kergetőzésbe kezdtek. Komolyan mondom, jó volt nézni őket.
Éppen felébredt Zak a kicsi szőke fiúcska, egy édes két és fél éves szőke hullámos hajú és nagy csodálkozó fekete szemű csöppség, aki azonnal észrevette a család legújabb jövevényeit, a halakat.
Innentől ő már csak ezzel foglalkozott szilveszter korareggelén, és nem volt hajlandó egy tapodtat sem mozdulni a fürdőkád mellől. Csak egyfolytában kiabált, hogy , cápa, cápa, és bánt! Persze azért annyira nem félt, hogy az egyik fakanalammal bele ne kanalazzon a halak közé. Úgy rendesen, ahogy azt kell. Fröcskölt mindenfelé, mintha árvíz, vagy záporeső lett volna a fürdőszobában.
Az előzőleg gondosan kitakarított fürdőszobát beterítette a halaknak örömet és éltet adó hideg víz és Zak gyöngyöző kacagása.
Aztán amikor ebéd után a kis szöszi dodo -ba, vagyis lefeküdni ment, akkor óvatosan megtisztítottam a halakat, és este valami csuda finom halászlé lett belőlük. A két kicsi halból meg a nagy fejéből, farkából, és a halászlé kockából hagymával, kalocsai paprikával megfőtt a halászlé, amit átszűrtem és paszíroztam egy nagy teaszűrőn, és a lébe belerakva a szép nagy szeleteket a hal törzséből, azt megrotyogtatva kicsit csípősen, aztán hadd szóljon, jól megettük.
Zak – miután felébredt és alvás utáni állapotban kócosan, sűrűn megfordult a fürdőszobában – kérdezte este, hogy hol van a hal?
Elúszott a tengerbe – válaszoltuk kórusban.
Írta: Mary
MEKK-MESTEREK MUNKÁI
2009 július 23. | Szerző: marymegmondta
Elegem lett! Festőt hívtam.
Három napig kerülgettük egymást, mivel nem mertem őket egyedül hagyni a lakásban. Már majdnem kész voltak. Gondoltam, úgyis főzök szombaton egy finom u.n. estebédet. Egye fene, őket is megkínálom. Csülök pékné módra, nyárson forgatva, alatta tepsis krumpli. Hozzá saláta, hűtött sör. Meggyes-barackos rácsos linzer, kávé. Szóval szerettem volna, ha befejezik és lehet utána takarítani a hét végén! Hát nem így történt! Miután jól belakmároztak, közölték, hogy ugye nem nagy pofátlanság, ha hétfőn fejeznék be, mert szombat este diszkóba mennek.
Befejezték, de: az ablakdeszkát akár én is lefesthettem volna, a bejárati ajtó egyik feléről lehagyták a fényt.
A konyha mesterei első nekifutásra átfúrták a falat a fürdőszobába felőli oldalon. Aztán amikor a tűzhely végső helyére került azt lentebb rakták mint a mellette lévő pult és a legelső fazék alágyújtásnál lángralobbant a pult teteje. Amikor kijöttek újra javítani úgy rendesen, emberesen újra ragasztottak, de! nem vették le a tűzhely tetejéről az öntöttvas rácsot és teljes erőből azt is nyomták, na persze lejött a zománc alatta.Majd amikor már úgy gondoltam, hogy végleg levonultak miközben gyanútlanul főztem az elszívó kerete hirtelen a fejemre esett. Újra kijöttek…
Asztalost hívtam aki készített egy takaros kis szekrényt a fürdőszobába. Gondosan elmagyarázta, hogy nagyon vigyázzak, ne vizezzem túlságosan. Mondom neki mielőtt felszerelte, hogy nem kéne talán vízálló anyagból csinálni? Ja igen, válaszolta, de az egy kicsit drágább. Na jó. Minden nap nem csináltatok. Vágjunk bele! Elkészült, de csak a használatban derült ki, hogy a szekrénynek minden oldalát vizállóból készítette, kivéve azt az oldalt, amit egyébként is ér a víz a mosdó kagyló alatt.
Új szomszédunk lett, aki az első héten ellopta az egyik muskátlimat. De ez már csak hab a tortán.
Hogy valami jót is írjak: isteni lett a barack lekvárom.
Írta: Mary
Oldal ajánlása emailben
X