HOL VAN A KULCSOM??
2008 július 29. | Szerző: marymegmondta
Nem látta valaki a kulcsomat? Tettem fel a kérdést minden családtagomnak. Síri csend. Senki nem felelt. Csak beletörődve próbáltak figyelmeztetni arra, hogy nem emlékszem, amikor két hónapja szőrén-szálán eltűnt a garázskulcs is. Aztán ezt követően nem találtuk az autó indítókulcsát sem. (Szerencsére volt egy másik is!)
Ma délután verőfényes napsütés öntötte el a várost. Gondoltam, hogy amíg nem kezd elromlani az idő, induljunk el Zak-Adam nevű 2 éves, nagy barna szemű, szőke hullámos hajú gyanúsítottal, de iziben. Szóval ez azonnal be is következett. Ahogy megálltam a főtéren Zak már tépte is ki magát a kocsiból kezében az én lakáskulcsommal és futó lépésben indult a városháza nagykapujához. Persze, hogy én azonnal utána eredtem. Mire beértem, ő már egy éppen abban a pillanatban odaérkező túristacsoportot lekörözve az én lakáskulcsomat próbálgatta beilleszteni a patinás városháza kovácsoltvas ajtajába.
Ó milyen édes kicsi angyal mondták az emberek. Kié ez a gyerek kiáltotta el magát valaki?
Még hogy a gyerek! Kié ez a kulcs?
Ó milyen szerencse! Meglett a kulcsom.
Nem tudja valaki, hol lehet a garázskulcs és – esetleg – az autó indítókulcs?
Írta: Mary
A BICIKLI
2008 július 26. | Szerző: marymegmondta
Sokan voltunk a csuszkálástól kifényesedett kőhalom körül. Sok kicsi gyerek és még több anyuka, apuka. Néhány gyerek hozta magával kedvenc játékát, biciklijét, na és kedves szüleit is. A gyerekek nevetve viháncoltak, önfeledten játszottak. Na, végre! Elállt az eső és kisütött a nap.
Hirtelen feltűnt egy két éves kicsi szöszi göndör fejecske. Neki nem volt biciklije, de ő is szeretett volna egyet. Futott a gyerekek után, azok meg előle. Aztán egy pici lány műanyag tákolmányát sikerült megkaparintani, azonnal rápattant. Ő is – ahogy a többitől látta – elkezdte mindkét lábával léptetni. Nagyon örült neki. Aztán vissza kellett adni jogos tulajdonosának, mivel a szülők szerettek volna hazamenni.
Az egyik fiatal apuka egy éppen ugyanolyan műanyag valamire nyomban ráült ahogy a pici legényke megközelítette. Diadalmasan és röhögve nézett körbe a gyerekek között és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, “EZ A MIÉNK”.
A pici fiúcska legörbült szájjal elsomfordált.
Az lehet, hogy a kis pelenkás kétévesnek nem volt biciklije, de az biztos, hogy a játszótéri apukának meg nem volt gyerekszobája, – szegénynek.
Írta: Mary
VEVŐ MARASZTALÁS MAGYAR MÓDRA
2008 június 27. | Szerző: marymegmondta
Nem megy az üzlet, bármit csinálunk, panaszkodnak a kereskedelemben.
Hát én azt mondom, hogy legelőször is “csak” annyit csináljanak, hogy ha a kedves vevő betéved valamely üzletbe, – még csak nem is véletlenül – akkor a köszönését legalább fogadják.
Ma két üzletből is úgy jöttem ki, hogy az elárúsító “hölgyek” elmélyülten beszélgettek egy Intimissimi és egy Orsay boltban, és a köszönésemet egyáltalán nem fogadták, ügyet sem vetettek rám.
Ezen felbuzdulva gondoltam, benézek már egy Rossmann boltba.Teljesen gyanútlanul mentem be, szinte már azzal a gondolattal, mint amikor a Dugles-be megyek. Megcéloztam a rúzsokat, és “pali fejjel” kipróbáltam egyet. Néztem jobbra, néztem balra – mint a viccben -, aztán hirtelen hátra is, és akkor megpillantottam az éber biztonsági őrt. Ennek megörülvén kérdeztem őt, hogy nem tudja hol helyezték el a törlőkendőt, amivel letörölhetném a felkent próba-rúzst. A válasz az volt, hogy ő nem tudja, mert soha nem vásárolt még női dolgokat, de azonnal megkérdezi. Kisvártatva visszajött – ezt nem hiszitek el, de igaz – a jobb kezében egy félig összegyűrt nagy darab papírral, melyet azonnal a kezembe nyomott, hogy itt van.
Nocsak, ez egy olyan – majdnem már dörzspapírnak kinéző valami volt, – tudjátok, mint amit a gyorsétkezőkben tesznek ki a wc előterében. Még jó hogy nem egy alig használt wc-papírt kaptam.
Kiválasztottam egy rúzst, a pénztárnál – miután kifizettem érdeklődtem, hogy mikor tesznek ki törlőkendőt, mivel elfogyott.
Válasz: majd ha lesz időm akkor! Kérdésre, hogy mikor, válasz, hogy majd ha lesz időm – válaszolta az igen kedveske hölgyike.
Ugye nem csodálkoztok, hogy kértem a vásárlók könyvét?
Szóval miért, és hol nem akarnak az emberek vásárolni???
Írta: Mary
A SZÁMLA
2008 június 25. | Szerző: marymegmondta
Sziasztok! Mindjárt bekérdezek a közepébe, hogy próbáltatok már számlát kérni kedvenc és jól bevált fodrászotoktól, vagy a kozmetikustól, esetleg a pediküröstől, a fogorvostól, nőgyógyásztól,varrónőtől?
Ugye, hogy nem.
Aztán például ha bementek egy kávézóba, vagy egy palacsintázóba, vagy a lángossütőhöz, azonnal kezedbe nyomják a blokkot. Ők azok az un. kishalak, akik meg sem merik kisérelni, hogy ne adjanak számlát, vagy blokkot a pénztárgép által nyomtatva.
Hogy van ez szerintetek?
Miközben mindenki panaszkodik, hogy így milyen nehéz, meg bezzeg és mások mennyit csalnak……
Csak eljátszottam a gondolattal, hogy mi történne, ha a fent felsoroltak bármelyikétől is kérnék egyszer számlát? Az biztos, hogy soha többé nem lenne helyük számomra, – csak az a baj, hogy mindenütt u.ez a tapasztalat.
Ja, és próbálnának csak a kft-k, rt-k, számla nélkül dolgozni? Az APEH kinyúvasztaná őket,- az biztos.
Ha valakinek van más tapasztalata, ugyan írja meg legyen szíves.
Írta: Mary
HA BŐRGYÓGYÁSZATRA MÉSZ, VIGYÉL MAGADDAL FÜSTÖLT KOLBÁSZT – VÁRAKOZÁS
2008 június 24. | Szerző: marymegmondta
Várunk a bőrgyógyászaton. Rengetegen vannak. Mindenki türelmetlen, meleg van, kicsi gyerekek, idős emberek. Mindenki egyrakáson. Minden nagyon lassan halad. Ma van az un. anyajegy vizsgálat.
Egyszerre megérkezik egy begipszelt kezű ember kezében egy újságpapírba csomagolt valamivel. A papíron már átütött a paprikászsír. Olyan jó magyaros. Kolbász illat tölti be az emberszagú várót. Az ember ép kezével bekopog, majd kisvártatva kijön az orvos, átveszi a csomagot, behívja a beteget, és mi csak várunk tovább.
Tanulság: Ha véletlenül a bőrgyógyászatra mész vigyél magaddal egy szál füstölt kolbászt!
Írta: Mary
DÁNIA II. fejezet , -avagy Hull a szilva a fáról….
2008 június 17. | Szerző: marymegmondta
Képzeljétek, újra eszembe jutott Dánia. Kicsi mint Magyarország, de merőben más. Teljesen puritán, és meglehetősen gazdag. Látszólag nyitott, de éppen annyira távolságtartó is.
Előző írásomban már vázoltam az idegennyelv tanulási módszerüket. Most arról írnék, hogy bizony ők nem engedték felvásárolni – bármennyire is szerették volna a németek – a dán földterületeket. Egyszerűen megtiltották.
Aztán meglepett az is, mennyire összefogtak akkor, amikor munkahelyeket kellett teremteniük. Még pedig úgy, hogy családi vállalkozásokat alapítottak. Állattenyésztésük fel volt szerelve a legmodernebb technikákkal, ugyanígy a házaik is. Sok család tömörült szövetkezetekbe, és a megtermelt javaikkal már méltán jelentkezhettek a világpiacon. (Most is ottt vannak)
Ott tartózkodásom utolsó napján a magyarkoknak búcsúvacsorát rendeztek, de nem akármilyen színvonalút ám. Volt ott – anyósom mondaná – sült, főtt, lőtt, meg ami szem szájnak ingere. Méltatták a dán-magyar barátságot rendesen.
Majd felkértek minket magyarokat is, hogy csak bátran szóljunk, ha úgy gondoljuk, és szívesen fogadnak zenés műsort is.
Húúúú, uram teremtőm! Lett nagy riadalom, hogy most aztán mi legyen? Néhányan összedugtuk a fejünket és komoly tanácskozásunknak az lett az eredménye, hogy talán rögtönözzünk egy énekkart, és magyar népdalokkal nyomban lépjünk is fel. Na de ki, vagy kik legyenek az áldozatok? A csoport úgy döntött, hogy egy győri lány, meg csekélységem, és aki akar csatlakozzon hozzánk. Mondanom sem kell, hogy senki nem akart. Mariannal hirtelen átláttuk a helyzet komolyságát és elfutottunk a terem egyik sarkába, ugymond “beénekelni”. Mint valaha énnekkarosok lévén, mindketten ismertünk néhány magyar népdalt. Összedúdoltunk, középre álltunk, felkonferáltuk magunkat. Jaj! Szorítottuk egymás kezét erősen . Hirtelen csend lett, és betöltötte a termet a Hull a szilva a fáról, meg a Lovamat kötöttem….és még néhány dal. Kivert a víz bennünket, de úgy találtuk, hogy megmentettük a hazát. Taps, és következett a dán énekkar.
Nem hiszitek el: a hölgyek nagyestélyiben, az urak szmokingban és mindenki kezében kottás könyvek, magukat kihúzva abból énekeltek rezzenéstelen arccal.
Aztán ők azt mondták, hogy még soha nem láttak embereket kottás könyv nélkül énekelni – nyilván nem előadókra gondoltak, csak ilyen spontán mezei kornyikákra, mint mi. Mi megnyugtattuk őket, hogy Magyarországon mindenki igy, vagy ennél sokkal jobban is tud.
A vacsora végeztével, némi alkohol után a többieknek is megjött ám a bátorsága az énekhez és egymás után jöttek az ismert magyar dalok. Magas beosztású dán kisérőnktől elnézést kértünk a hangoskodásért. Ő azt mondta, semmi probléma, de egyet azért meg kell hogy mondjon: ilyet ő még nem látott soha, hogy a puncsot boros pohárból isszák, és vacsora után!
Hiába ,ahány ország annyi szokás, mondtuk kissé pironkodva.
Írta: Mary
ANETTKA ÉS A TARTÁSDÍJ
2008 június 16. | Szerző: marymegmondta
Gyerekek! Ti is láttátok? Mint tudjuk Fehér Anettka férje elhalálozott. Nagy tragédia, sajnálom a nőt. Mit nőt, nőket! Anettkát, a volt feleségeket és az első házasságból született kislányt (16 éves).
Engedjétek meg, hogy egy kicsit visszalapozzak a polgárpukkasztás nagylexikonjában.
Anettka kezdettől csak arra hajtott, hogy megbotránkoztasson, hatásosas hívta fel a figyelmet magára, bekerült az összes médiumba (írott és elektronikus sajtó egyaránt). Mindenki találgatta, hogy vajh miből finanszírozza műsorait stb,stb. Aztán egyszer csak fény derült a dolgokra, megmutatta Rezsőt, aki tulajdonképpen egy aranytojást tojó emberke, és nem szeretnék itt vulgáris lenni, de tényleg gazdag ember volt, amit a fent nevezett hölgy is gyakran hangoztatott. Aztán egyszerre vége szakadt mindennek és vége lett szegény Rezsőnek is. Nyugodjék békében!
Szinte már vésztjósló csend honolt Anettka körül, és mit tesz a média már megint? Ma este beharangozták, hogy a volt feleség meg szeretné nézni a végrendeleteket, és a szegény pici gyermek részére továbbra is kéri a havi 300 ezer magyar forintot. Aztán bemondja Anettka a nézők arcába, hogy ő már ezt képtelen folyósítani tovább, kész, vége. Majd csak úgy közbevetőleg megemlíti, hogy karácsonyra is egy földig érő kapucnis nerc bundát vett ajándékba a gyermeknek.
Kérdem én csak úgy halkan, hányan tudják ezt megengedni maguknak? Nem vagyok irigy, nem is nyomorgok, de azért hirtelenjében befutottam a kérdőjelek erdejébe iziben. Hogy is van ez kis hazánkban? Tisztességes uton hogyan tudnak emberek ennyire luxus körülmények között élni?
Ha valakinek van ötlete, fogjunk össze!
Azért az egy nonszensz, hogy Fehér Anett fizessen tartásdíjat.
Ja, még el nem felejtem: szeretnék karira egy nercet. Jó lesz térdig érő is.
Írta: Mary
MIT SZÁMÍT AZ ÉLETKOR, ha egy énekesnő még csak 80 éves?
2008 június 15. | Szerző: marymegmondta
Kovács Erzsi 80 éves, ma reggel neki rendeztek születésnapot a Napkelte c. műsorban. Állítólag nagyon készültek rá. Hát milyen lett volna, ha nem készülnek? Nem tudom, és ez a válaszom a bejegyzésem címére is. Amikor megláttam Kovács Erzsit az énekesnőt, meghallottam ahogy énekel, eszembe jutottak a drága szüleim, édesanyám, – aki ha élne éppen annyi idős lenne mint ő, és folytak a könnyeim. Anyámra gondoltam, aki nagyon hiányzik nekem.
Az biztos, hogy Kovács Erzsi sok mindenen keresztül ment. Az életében voltak negatív történések is, de az tény, hogy máig nagyon szeretik, felállva ünneplik, igény van rá, és ez őt boldoggá teszi, fiatalon tartja. Nincs rajta tetoválás, flancos, díszes ruha, ő csak énekel, csak úgy egyszerűen”adja önmagát”, Isten éltesse sokáig, és maradék élete legyen nagyon boldog.
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de muszály megemlítenem, a művésznő szerelmét, akit sajnos kivégeztek, és Erzsit is börtönbe zárták. Amit sikerült erről a történetről megtudnom, abból az is kiderült számomra, hogy mind a ketten házasságban éltek, sőt a nevezett focistának gyermekei is voltak. Hát könyörgöm, melyik feleség örülne egy hasonló szituációnak?? Lehet, hogy ez is közrejátszott a letartóztatásukban? Nem tudom, csak kérdezem. Minden esetre annyit tudok, hogy én nem dicsérném meg a páromat, és nem adnám könnyen. Tudjátok, szerintem mindig imponálóbb a vasárnapi arcunkat mutatni, mint naponta (hétköznaponta) gyerekeket nevelve, háztartást vezetve, karriert építve megmutatni magunkat férjünknek, élettársunknak. Nem de?
Ettől függetlenül Kovács Erzsit nagyon szeretem, és további boldog életet kivánok neki őszinte tisztelettel.
Annyit még megjegyeznék erről a “nagy” ünneplésről, hogy egyáltalán nem tartottam jópofa dolognak Aradszki László hülyéskedését azzal, hogy ő nem hozott virágot, sőt elvártam volna egy születésnapi tortát is. Vagy nem volt pénze a Napkeltének egy tortára, nem ragozom tovább, de szerintem mindennek meg kell adni a módját. Én a Lakat T. főszerkesztő úr helyében saját pénzemen vettem volna egy csokor virágot, ugye? Kovács Kati olyan ronda csokorral állított oda, mintha a kukában találta volna. Egyedül Pajer Öcsi adott át egy szál sárga rózsát. Aztán a Napkelte egyik fő embere, aki állítólag nagyon szereti a művésznőt, egy 13 éves kori fényképét halászta elő az ünnepeltnek, és az volt kinagyítva, miközben Aradszky ezzel szórakozott, hogy hú, milyen jó nő ez a kislány.
Tisztelt Urak ott a Napkeltében! Lehet, hogy ezt az elfuserált szülinapot jövőre már nem biztos, hogy helyrehozhatják?
Hű a mindenét, most látom hány óra. Futok a konyhába ebédet főzni. Ma délben rántott szelet lesz, gomba, sajt, petr.burgonya, paradicsom saláta lila hagymával és rácsos meggyes-s.barackos süti. Ja, és még csodálkozunk, hogy nem tudunk lefogyni.
Írta: Mary
TEGEZŐDÉS ? vagy MAGÁZÓDÁS?
2008 június 14. | Szerző: marymegmondta
A 12 éves Liza szülei egyik napról a másikra arra az elhatározásra jutottak, hogy a lány mostantól csak magázhatja őket, holott egészen addig tegeződtek.
A kamaszlány nagyon meglepődött és izgatottan tudakolta édesanyja elhatározásának okát.
Az anya elmondta, hogy előző nap találkoztak családjuk egyik barátjával, aki panaszkodott 16 éves lányukra, aki éppen dupla idős tanárába beleszerelmesedett, otthonról elszökött a tanárhoz, majd titokban összeházasodtak. Érdekes végkövetkeztetésre jutottak a 16 éves lány szülei. Ők ugyanis úgy gondolták, ha lányukkal nem lettek volna annyira közvetlenek, talán nagyobb lett volna a tisztelet irántuk, és meg tudták volna akadályozni, hogy a fiatal szerelmes lány elhagyja őket. Liza édesanyja is azonosult ezzel a végkövetkeztetéssel. Éppen ezért úgy gondolta, így elejét veheti annak, hogy ez vele is megtörténhessen.
A kamaszlánynak nehezére esett a magázódás és egy hónapig meg sem szólalt, szinte alig evett, össze volt kavarodva. Aztán mégis megpróbálta , – de az anya-lány kapcsolat már soha nem lett olyan bensőséges mint régen. A lány felcseperedett, szüleit tisztelte és szerette, de valami megváltozott közte és a szülők között. A szülők már meghaltak, de a lánynak máig nagyon hiányoznak.
A nagymamám mindig azt mondta, légy következetes, hogy a gyerek mindig tudja, mit miért?
Írta: Mary
KIKÉPZÉS
2008 július 29. | Szerző: marymegmondta
Még hogy símán kiképzés! Micsodaaa! Idegenlégió!
Dominic 9 éves életének fontos szakaszába ért. Most is – mint mindig csütörtökönként – elment a cserkész tábor szokásos összejövetelére. Ott már sokan gyülekeztek az osztálytársak közül. Ott volt Feri bá és Pista bá is. Ők az öreg cserkészek, ők osztják az észt mindenkinek.
Hirtelen indult minden. Elkezdődött a gyakorlat. Először is felmásztak egy domb tetejére, onnan aztán elindultak egy alagútba. Jaaaaj, egyre szűkült a járat. Dominic már alig tudta magát bepréselni a szűk folyosóba. Hirtelen mintha egy patkány suhant volna el mellette. Igen, patkány volt, mi más lett volna. Csupa homok lett a ruhája is. Na, anya mit szól majd ehhez, ha meglátja a koszos ruhát? Gondolta a kis idegenlégiós. Hirtelen fény pislákolt a távolban. Csak ne lenne itt valahol az a ronda patkány. Hű de szűk ez az alagút, talán még pók is van. Egyszeriben sikerült magát átpréselni, de aztán meg következett a leugrás egy magas falról. Hirtelen meghallotta Pista bá rekedtes hangját, aki már terelte is össze a kis csapatot. Beültek a kisbuszba és vége lett a gyakorlatnak.
Hát szerintetek mi volt ez ha nem kiképzés? Na, ugye mondtam.
Írta: Mary
Oldal ajánlása emailben
X